| 1 Porém, agora zombam de mim os mais novos que eu, cujos pais noutro tempo não dignaria eu pôr com os cães do meu rebanho! | 1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam! |
| 2 De que me serviria a força dos seus braços? Não têm vigor algum. | 2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak, |
| 3 Mirrados pela pobreza e pela fome, roem o deserto, terra, de há muito, árida e desolada; | 3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól, |
| 4 apanham ervas e cascas de árvores, alimentam-se de raízes de giesta. | 4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük, |
| 5 Escorraçados do meio da sociedade, perseguidos com gritos como ladrões, | 5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval. |
| 6 habitam em horríveis desfiladeiros, nas cavernas da terra, ou nos penhascos, | 6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon; |
| 7 rugindo entre os silvados e reunindo-se debaixo dos espinheiros. | 7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak; |
| 8 Filhos de ignóbeis e desprezíveis, são mais pisados que a terra. | 8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön. |
| 9 Agora cheguei a ser o assunto das cantigas, o objecto dos escárnios destes tais. | 9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem. |
| 10 Eles abominam-me, fogem para longe de mim, e não receiam cuspir-me no rosto. | 10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek, |
| 11 Perdido todo o, respeito, me insultam, não se refreiam na minha presença. | 11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett. |
| 12 A meu lado se levanta a gentalha, e procura caminhos para me perder. | 12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel, |
| 13 Destroem as minhas veredas, preparam a minha ruína, e ninguém os contém. | 13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen. |
| 14 Como por uma larga brecha, irrompem sobre mim, surgem do meio das ruínas. | 14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak. |
| 15 Assaltam-me terrores, a minha prosperidade passou como vento, a minha felicidade passou como nuvem. | 15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő. |
| 16 E agora dentro de mim mesmo se murcha a minha alma, e os dias de aflição apoderam-se de mim. | 16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai. |
| 17 De noite os meus ossos são traspassados de dores, os (males) que me devoram, não dormem. | 17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek. |
| 18 Pela sua violência, a minha veste é deformada; aperta-me como a gola da minha túnica. | 18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása. |
| 19 Atirou-me ao lodo, e sou semelhante ao pó e à cinza. | 19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu. |
| 20 Clamo a ti, e não me ouves, ponho-me diante de ti, e não olhas para mim. | 20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám. |
| 21 Trocaste-te em severo para comigo, e cora a dureza da tua mão me combates. | 21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem. |
| 22 Elevas-me, e, pondo-me sobre o vento, fazes-me debater no meio da tormenta. | 22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel. |
| 23 Sei que me entregarás à morte, onde há casa estabelecida para todo o vivente. | 23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére. |
| 24 Porventura o que vai perecer não estende as mãos, e, na sua infelicidade, não lança um grito? | 24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő! |
| 25 Eu chorava outrora com aquele que estava aflito, e a minha alma compadecia-se do pobre. | 25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt. |
| 26 Esperava bens, e vieram-me males; esperava a luz, e saíram-me trevas. | 26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő. |
| 27 As minhas entranhas estão-se abrasando sem descanso algum; os dias da aflição surpreenderam-me. | 27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám. |
| 28 Caminho triste, sem conforto, ponho-me a gritar no meio da multidão. | 28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok. |
| 29 Sou _(como)_ irmão dos chacais e companheiro dos avestruzes. | 29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak. |
| 30 A minha pele está denegrida e vai caindo, e os meus ossos secaram-se pelo ardor. | 30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim. |
| 31 A minha citara trocou-se em pranto, e a minha lira em lamentos. | 31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava! |
