Livre de Job 30

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et maintenant ils se moquent de moi, des jeunes dont je méprisais les pères: ils étaient moins pour moi que les chiens de mon troupeau!	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Qu’aurais-je fait de leurs mains: ils n’avaient plus la moindre force,	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 épuisés par la faim et le manque de tout. Ils rongeaient les racines de la steppe, des terres lugubres et désolées.	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 Ils cueillaient les herbes des broussailles, n’ayant de pain que les racines de genêt.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 La société les repoussait, on criait sur eux comme sur un voleur.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 Ils demeuraient au flanc des ravins, dans les trous du sol et les rochers.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 Ils glapissaient entre les buissons, ils s’entassaient sous les épineux,	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 C’étaient des gens de rien, qui n’avaient pas un nom, ils étaient rejetés du pays.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Mais maintenant ils me chansonnent, c’est de moi qu’ils se moquent.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Dégoûtés, ils se tiennent à distance, et sans se gêner ils crachent à mon passage.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Du jour qu’il a brisé ma force et m’a humilié, ils ont perdu toute retenue en ma présence.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 À ma droite se lèvent des accusateurs, mes pieds sont pris au filet, voici qu’on se fraye un chemin jusqu’à moi.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Ils m’ont coupé la retraite, ils montent à l’assaut, et personne ne les arrête!	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Ils ont forcé le passage: les voilà! ils se glissent sous les décombres.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Les terreurs fondent sur moi; comme un vent elles emportent ma dignité, mon bien-être est passé comme un nuage!	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Et maintenant, mon âme en moi se défait, les jours de peine se sont abattus sur moi.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 La nuit le mal ronge mes os, mes nerfs n’ont pas de repos.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 De toute sa poigne il a saisi mon vêtement, il m’a pris par le col de ma tunique	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 et il m’a jeté dans la boue: je ne suis plus que poussière et cendre!	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Tu ne me réponds pas, ô Dieu, quand je t’appelle, je me tiens là et tu ne me regardes pas!	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Tu es devenu cruel avec moi, tu me frappes de toute ta vigueur!	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Tu m’as fait monter le vent, il m’emporte au galop, puis un orage me défait.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Oui, je sais, tu me ramènes à la mort, au lieu de rendez-vous de tout être vivant.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Mais je ne portais pas la main sur le pauvre, lorsque dans sa détresse il criait vers moi.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 J’ai pleuré avec ceux qui voient de durs moments, Mon cœur ne s’est-il pas ému pour l’indigent?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 J’attendais le bonheur, et le mal est venu; j’espérais la lumière, et tout devient obscur.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Mon intérieur bouillonne et ne peut se calmer, les jours de détresse sont venus à ma rencontre.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Je vais la peau brûlée, mais non par le soleil; dans l’assemblée j’ai voulu parler: c’était un cri!	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Me voici devenu le frère des chacals, le familier des autruches.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 Ma peau a noirci et pèle, mes os sont brûlants de fièvre.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 Ma guitare a pris le deuil, ma flûte s’est mise au diapason des pleureurs.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!