Salmi 104
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
BIBBIA TINTORI | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Celebrate il Signore e invocate il suo nome, proclamate fra ì popoli le sue gesta. | 1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, |
2 A lui cantate, a lui salmeggiate, raccontate tutte le sue maraviglie. | 2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, |
3 Gloriatevi nel suo santo nome; gioisca il cuore di coloro che cercano il Signore. | 3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. |
4 Cercate il Signore e confortatevi, cercate sempre la sua faccia. | 4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. |
5 Ricordatevi delle maraviglie da lui fatte, dei suoi prodigi e dei giudizi usciti dalla sua bocca. | 5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. |
6 O prole del suo servo Àbramo, o figli del suo eletto Giacobbe, | 6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. |
7 Egli è il Signore Dio nostro, per tutta la terra han valore i suoi giudizi. | 7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. |
8 Si è sempre ricordato del suo patto, della sua parola da lui impegnata per mille generazioni, | 8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. |
9 Della parola data ad Abramo, del suo giuramento fatto ad Isacco, | 9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. |
10 Giuramento da lui stabilito come legge a Giacobbe, quale eterno patto a Israele, | 10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. |
11 Dicendo: « A te darò la terra di Canaan come porzione vostra ereditaria ». | 11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. |
12 Sebbene fossero in piccol numero, pochissimi e stranieri nel paese, | 12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. |
13 E passassero di nazione in nazione, da un regno, da un popolo all'altro, | 13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. |
14 Non permise a nessuno di far loro del male, e in favore di essi castigò dei re. | 14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, |
15 Non toccate le persone a me consacrate, non malignate sui miei profeti ». | 15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. |
16 Poi chiamò sulla terra la fame, tolse tutto il sostegno del pane. | 16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett. |
17 Mandò avanti di loro un uomo: Giuseppe fu venduto come schiavo. | 17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. |
18 Strinsero nei ceppi i suoi piedi, le catene attraversarono la sua persona, | 18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. |
19 Finché non si adempì la sua parola. La parola del Signore lo infiammò. | 19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. |
20 Il re mandò a scioglierlo, il Signore dei popoli lo fece liberare. | 20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, |
21 Lo costituì padrone della sua casa, a capo di tutti i suoi beni, | 21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. |
22 Affinchè comunicasse la sua sapienza ai suoi principi e la sua prudenza ai suoi vegliardi. | 22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. |
23 E Israele entrò in Egitto, Giacobbe fu pellegrino nella terra di Cam. | 23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. |
24 E (Dio) moltiplicò grandemente il suo popolo e lo rese più potente dei suoi nemici, | 24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. |
25 Dei quali volse il cuore ad odiare il suo popolo, a trattar perfidamente i suoi servi. | 25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. |
26 Mandò il suo servo Mosè, Aronne, scelto da lui stesso. | 26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. |
27 Affidò loro la parola dei suoi miracoli, i prodigi da farsi nella terra di Cam. | 27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. |
28 Mandò le tenebre e fece buio, e non rese vane le sue parole. | 28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. |
29 Cangiò in sangue le loro acque e fece perire i loro pesci. | 29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. |
30 La loro terra brulicò di rane nelle stesse camere dei loro re. | 30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét. |
31 Ad una sua parola apparvero i tafani e le zanzare in tutto il loro paese. | 31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, |
32 Mandò loro, invece di pioggia, la grandine e fiamme di fuoco nella loro terra, | 32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. |
33 E colpì le loro vigne e i loro fichi, e fece in pezzi gli alberi delle loro contrade. | 33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. |
34 Ad una sua parola vennero le locuste e bruchi senza numero, | 34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. |
35 E divorarono ogni verdura del loro paese e divorarono ogni frutto delle loro contrade. | 35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat! |
36 E colpì ogni primogenito della loro terra, le primizie d'ogni loro vigore. | |
37 E fece partire il suo popolo carico d'oro e d'argento, e nelle sue tribù non c'era un malato. | |
38 Si rallegrò l'Egitto per la loro partenza, perchè lo spavento d'Israele li opprimeva. | |
39 Egli stese una nuvola a loro riparo e un fuoco perchè li illuminasse durante la notte. | |
40 A loro richiesta fece venire le quaglie e li saziò con pane del cielo. | |
41 Fendè la roccia e ne sgorgarono le acque, corsero come fiumi nel deserto. | |
42 Ben ricordando la sua santa parola data ad Abramo suo servo, | |
43 Condusse via il suo popolo festante, e i suoi eletti pieni di gioia, | |
44 E diede loro le terre delie genti, li fece padroni delle fatiche dei popoli, | |
45 Affinchè osservino i suoi comandameli ti e mettano in pratica la sua legge. |