Salmi 104

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Benedici il Signore, anima mia. Signore, mio Dio, quanto sei grande! Splendore e maestà è il tuo vestito,	1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2 avvolto di luce come di un manto. Egli fissa i cieli come una tenda,	2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3 costruisce sulle acque le sue stanze; fa delle nubi il suo carro, cammina sulle ali del vento;	3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
4 fa dei venti i suoi messaggeri, delle fiamme guizzanti i suoi ministri.	4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
5 Fondò la terra sui suoi basamenti, mai vacillerà, in eterno.	5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
6 L'abisso l'avvolgeva come un manto; le acque coprivano le montagne.	6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
7 Alla tua minaccia fuggirono, al fragore della tua ira s'avviarono precipitose	7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8 salendo per monti, discendendo per valli verso il luogo che tu loro assegnasti.	8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9 Tracciasti ad esse un limite da non oltrepassare, sì che non tornassero a ricoprire la terra.	9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
10 Tu facesti scaturire sorgenti nelle valli; esse scorrono fra i monti;	10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
11 procurano da bere a tutte le bestie del campo; gli ònagri vi estinguono la loro sete.	11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
12 Lungo il loro corso vivono gli uccelli del cielo, di mezzo alle fronde fanno sentire la loro voce.	12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
13 Dalle sue stanze superiori dà acqua alle montagne; con l'umidità dei tuoi serbatoi si sazia la terra.	13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14 Fai crescere il fieno per il bestiame, l'erba per la servitù dell'uomo perché tragga dal suolo il suo cibo:	14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
15 il vino, che allieta il cuore dell'uomo, l'olio, che fa brillare il suo volto, il pane, che sostiene il suo vigore.	15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
16 Si saziano le piante del Signore, i cedri del Libano che egli piantò.	16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17 Là gli uccelli fanno il loro nido e la cicogna sui cipressi ha la sua casa.	17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
18 Le alte montagne sono per i camosci; le rocce, un rifugio per gli iràci.	18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
19 Fece la luna per segnare le stagioni, il sole che conosce il suo tramonto.	19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20 Tu poni le tenebre perché segua la notte, in essa vagolano tutte le fiere della selva.	20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
21 Ruggiscono i leoncelli in cerca di preda, chiedono a Dio il loro cibo.	21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22 Fai spuntare il sole ed essi si ritirano, e rimangono tranquilli nelle loro tane;	22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
23 allora esce l'uomo per il suo lavoro, per la sua fatica fino alla sera.	23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
24 Quanto sono numerose le tue opere, Signore! Tutte le hai fatte con sapienza; è piena la terra delle tue creature.	24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
25 Ecco il mare, grande e spazioso; lì vi sono rettili senza numero: animali piccoli insieme ai grandi.	25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
26 Lo percorrono le navi e il Leviatàn che per trastullarsi tu hai plasmato.	26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
27 Tutti da te aspettano che dia loro il cibo a tempo opportuno.	27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28 Tu lo provvedi ed essi lo raccolgono; apri la tua mano e si saziano di beni.	28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29 Copri il tuo volto ed essi vengono meno; togli il loro spirito ed essi muoiono, ritornando alla loro polvere.	29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
30 Mandi il tuo spirito ed essi sono creati, e rinnovi così la faccia della terra.	30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
31 La gloria del Signore duri per sempre; s'allieti il Signore per le sue opere.	31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
32 Egli guarda la terra e questa sussulta; tocca i monti e questi fumano.	32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33 Inneggerò al Signore finché avrò vita, canterò al mio Dio finché dura la mia esistenza.	33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34 Giunga a lui gradita la mia meditazione; nel Signore sarà la mia gioia.	34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
35 Spariscano dalla terra i peccatori, e non ci siano più gli empi. Benedici il Signore, anima mia. Alleluia.	35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!