Evangélium János szerint 11

¹ Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában.

² Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg.

³ A nővérek üzentek érte: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg.«

⁴ Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: »Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.«

⁵ Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt.

⁶ Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt,

⁷ azután így szólt a tanítványokhoz: »Menjünk ismét Júdeába.«

⁸ A tanítványok azt mondták neki: »Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?«

⁹ Jézus azt felelte: »Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát.

¹⁰ Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.«

¹¹ Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.«

¹² A tanítványok erre azt mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.«

¹³ Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél.

¹⁴ Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt,

¹⁵ és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!«

¹⁶ Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!«

¹⁷ Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.

¹⁸ Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira.

¹⁹ Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

²⁰ Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt.

²¹ Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²² De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.«

²³ Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.«

²⁴ Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.«

²⁵ Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,

²⁶ és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?«

²⁷ Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«

²⁸ Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt van és hív téged.«

²⁹ Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett.

³⁰ Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment.

³¹ A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.«

³² Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.«

³³ Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.

³⁴ Megkérdezte: »Hová tettétek őt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!«

³⁵ Jézus könnyezett.

³⁶ Erre a zsidók azt mondták: »Íme, mennyire szerette őt!«

³⁷ De voltak köztük, akik így szóltak: »Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?«

³⁸ Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve.

³⁹ Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« Márta, a megholt nővére azt mondta neki: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!«

⁴⁰ Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?«

⁴¹ A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

⁴² Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.«

⁴³ Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: »Lázár, jöjj ki!«

⁴⁴ S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!«

⁴⁵ Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.

⁴⁶ De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett.

⁴⁷ Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel.

⁴⁸ Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.«

⁴⁹ Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit,

⁵⁰ s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!«

⁵¹ Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,

⁵² és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse.

⁵³ Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt.

⁵⁴ Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.

⁵⁵ Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat.

⁵⁶ Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: »Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?«

⁵⁷ A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt.