Ámosz jövendölése 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, egy érett gyümölccsel telt kosár.	1 Queste cose mi mostrò lo Signore Iddio: ed ecco uno uncino di pomi.
2 És mondta: »Mit látsz, Ámosz?« és mondtam: »Érett gyümölccsel telt kosarat.« És mondta nekem az Úr: »Eljött a vég népemre, Izraelre; nem leszek többé elnéző vele szemben!	2 E disse lo Signore: che vedi tu, Amos? Io dissi: uno uncino di pomi. E lo Signore disse a me: lo fine viene sopra lo mio popolo Israel; io non indugerò più di passarlo.
3 Ama napon jajveszékelnek majd a palota énekesei – mondja az Úr Isten –, sok holttest lesz szerteszórva mindenütt: csönd.	3 E li cardini del tempio strideranno in quello tempo, dice lo Signore (delli esèrciti); molti morranno, e (saranno gittati) in ogni luogo sarà fatto silenzio.
4 Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit,	4 Udite questo, voi che spezzate li poveri, e fate venire meno li bisognosi della terra,
5 akik így szóltok: ‘Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget,	5 dicendo: quando passerà la ricolta, e venderemo le mercerie, e lo sabbato manifesteremo lo grano, e minuiremo le misure, e accresceremo la moneta, e faremo le statere false,
6 hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?’«	6 acciò che noi possediamo li bisognosi per argento, e li poveri per calzamento, e vendiamo le brutture del grano?
7 Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére: »Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket!	7 Lo Signore giuròe nella superbia di Iacob: s' io averò dimenticato infino alla fine l' opere loro.
8 Nem kell-e emiatt megrendülnie a földnek, és gyászolnia minden lakójának? Emelkedik, mint hatalmas folyam, árad és apad, mint Egyiptom folyója.	8 Or non si commoverà la terra per queste cose, e ogni suo abitatore [piangerà]; e tutto salirà come fumo, e sarà gittato via, e correrà come lo fiume d'Egitto?
9 És azon a napon – mondja az Úr Isten –, délben nyugszik majd le a nap, és fényes nappal sötétséget borítok a földre.	9 E in quello dì sarà, dice lo Signore Iddio, che lo sole tramonterà nel mezzo dì, e farò intenebrire la terra nel dì del lume.
10 Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; szőrruhát hozok mindnyájatok derekára, és kopaszságot mindnyájatok fejére; olyanná teszem az országot, mintha az egyszülöttet gyászolná, végnapjuk a keservek napja lesz.	10 E convertirò le vostro cittadi in pianto, e tutti li vostri canti in pianto; e vestirò li vostri dorsi di sacco, e lo vostro capo farò calvo; e farolla come pianto d'uomo che non abbia più figliuoli, e li suoi fini saranno sì come dì amaro.
11 Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.«	11 Ed ecco li dì vengono, dice lo Signore, metterò la fame in terra; e non sarà fame di pane, nè sete d' acqua, ma d' udire la parola di Dio.
12 És felkerekednek tengertől tengerig, északtól keletig körüljárnak majd, és keresik az Úr igéjét, de nem találják meg.	12 E commoverannosi dal mare infino al mare, e da aquilone infino ad oriente; così attornieranno quelli che addomanderanno [la parola di] Dio, e non la troveranno.
13 Azon a napon elepednek majd a szépséges szüzek és az ifjak a szomjúságtól,	13 In quel dì verranno meno le belle vergini, e li (composti) giovani nella sete;
14 akik Szamaria vétkére esküsznek, és azt mondják: »A te Istened életére, Dán!« és: »A te utad életére, Beerseba!« és elesnek, és nem kelnek fel többé!	14 i quali giurano nel difetto di Samaria, e dicono: vive lo tuo Iddio, Dan, e vive nella via Bersabee; e cadranno, e non si rileveranno più.