Ezekiel jövendölése 28

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:	1 Et factus est sermo Domini ad me, dicens :
2 »Emberfia, mondjad Tírusz fejedelmének: Így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott, és azt mondtad: ‘Isten vagyok én, isteni széken ülök a tenger szívében’ – holott ember vagy és nem isten – és szívedet olyanná tetted, mint egy isten szíve,	2 Fili hominis, dic principi Tyri : Hæc dicit Dominus Deus : Eo quod elevatum est cor tuum, et dixisti : Deus ego sum, et in cathedra Dei sedi in corde maris, cum sis homo, et non deus : et dedisti cor tuum quasi cor Dei :
3 íme, bölcsebb vagy te Dánielnél, semmi titok sincsen rejtve előtted.	3 ecce sapientior es tu Daniele : omne secretum non est absconditum a te :
4 Bölcsességeddel és okosságoddal hatalmat szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál föl kincstáraidban.	4 in sapientia et prudentia tua fecisti tibi fortitudinem, et acquisisti aurum et argentum in thesauris tuis :
5 Nagy bölcsességeddel és kereskedéseddel megnövelted hatalmadat, és szíved felfuvalkodott hatalmad miatt.	5 in multitudine sapientiæ tuæ, et in negotiatione tua multiplicasti tibi fortitudinem, et elevatum est cor tuum in robore tuo :
6 Ezért így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott mint valami isten szíve,	6 propterea hæc dicit Dominus Deus : Eo quod elevatum est cor tuum quasi cor dei,
7 azért íme, én idegeneket hozok rád, a nemzetek legerősebbjeit; kirántják kardjukat bölcsességed szépsége ellen, és megszentségtelenítik dicsőségedet.	7 idcirco ecce ego adducam super te alienos, robustissimos gentium : et nudabunt gladios suos super pulchritudinem sapientiæ tuæ, et polluent decorem tuum.
8 Megölnek és lerántanak téged, és mint akiket meggyilkolnak, úgy halsz meg a tenger szívében.	8 Interficient, et detrahent te : et morieris in interitu occisorum in corde maris.
9 Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: ‘Isten vagyok én’ – holott ember vagy és nem isten, gyilkosaid kezében?	9 Numquid dicens loqueris : Deus ego sum, coram interficientibus te, cum sis homo, et non deus, in manu occidentium te ?
10 Úgy fogsz meghalni, mint a körülmetéletlenek, idegenek keze által, mert én szóltam« – mondja az Úr Isten!	10 Morte incircumcisorum morieris in manu alienorum, quia ego locutus sum, ait Dominus Deus.
11 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, zengj gyászéneket Tírusz királya fölött,	11 Et factus est sermo Domini ad me, dicens : Fili hominis, leva planctum super regem Tyri,
12 és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Te, a hasonlatosság pecsétje, bölcsességgel teljes és tökéletes szépségű!	12 et dices ei : Hæc dicit Dominus Deus : Tu signaculum similitudinis, plenus sapientia, et perfectus decore.
13 Isten paradicsomának gyönyörűségében voltál, csupa drágakő volt a ruházatod: karneol, topáz és jáspis, krizolit, ónix és berill, zafír, rubin és smaragd; aranyból készült díszes ékszered, és áttört ékességed már készen volt teremtésed napján.	13 In deliciis paradisi Dei fuisti : omnis lapis pretiosus operimentum tuum, sardius, topazius, et jaspis, chrysolithus, et onyx, et beryllus, sapphirus, et carbunculus, et smaragdus : aurum, opus decoris tui : et foramina tua, in die qua conditus es, præparata sunt.
14 Te kiterjesztett szárnyú és oltalmazó kerub! Isten szent hegyére helyeztelek, tüzes kövek között járkáltál.	14 Tu cherub extentus, et protegens, et posui te in monte sancto Dei : in medio lapidum ignitorum ambulasti,
15 Tökéletes voltál útjaidon teremtésed napja óta, míg gonoszságot nem találtam benned.	15 perfectus in viis tuis a die conditionis tuæ, donec inventa est iniquitas in te.
16 Mivel gazdag kereskedést űztél, gonoszsággal telt el bensőd és vétkeztél; azért levetettelek az Isten hegyéről, és romlásba taszítottalak a tüzes kövek közül, te oltalmazó kerub!	16 In multitudine negotiationis tuæ repleta sunt interiora tua iniquitate, et peccasti : et ejeci te de monte Dei, et perdidi te, o cherub protegens, de medio lapidum ignitorum.
17 Ékességed miatt felfuvalkodott a szíved, szépséged miatt elvesztetted bölcsességedet; a földre vetettelek, királyok színe elé tettelek, hogy szemléljenek téged.	17 Et elevatum est cor tuum in decore tuo ; perdidisti sapientiam tuam in decore tuo : in terram projeci te ; ante faciem regum dedi te ut cernerent te.
18 Sok gonosz tetteddel, kereskedésed becstelenségével meggyaláztad szentségedet; ezért tüzet támasztok benned, hogy megemésszen téged, és hamuvá teszlek a földön mindazok előtt, akik látnak téged.	18 In multitudine iniquitatum tuarum, et iniquitate negotiationis tuæ, polluisti sanctificationem tuam : producam ergo ignem de medio tui, qui comedat te, et dabo te in cinerem super terram, in conspectu omnium videntium te.
19 Mindazok, akik látnak téged a nemzetek között, megborzadnak miattad; semmivé lettél, és nem leszel soha többé!«	19 Omnes qui viderint te in gentibus, obstupescent super te : nihili factus es, et non eris in perpetuum.
20 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:	20 Et factus est sermo Domini ad me, dicens :
21 »Emberfia, fordítsd arcodat Szidon ellen, jövendölj ellene,	21 Fili hominis, pone faciem tuam contra Sidonem, et prophetabis de ea :
22 és mondjad: Így szól az Úr Isten: Íme, ellened fordulok, Szidon, és megdicsőítem magamat benned; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor végrehajtom rajta az ítéletet, és nyilvánvalóvá lesz rajta szentségem.	22 et dices : Hæc dicit Dominus Deus : Ecce ego ad te, Sidon, et glorificabor in medio tui : et scient quia ego Dominus, cum fecero in ea judicia, et sanctificatus fuero in ea.
23 Döghalált és vért bocsátok rá az ő utcáin; kard által hullanak el benne a megöltek körös-körül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!	23 Et immittam ei pestilentiam, et sanguinem in plateis ejus : et corruent interfecti in medio ejus gladio per circuitum, et scient quia ego Dominus.
24 Akkor Izrael házának nem lesz többé keserítő botránya és fájdalmat okozó tövise egyetlen ellenségétől sem; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.	24 Et non erit ultra domui Israël offendiculum amaritudinis, et spina dolorem inferens undique per circuitum eorum qui adversantur eis : et scient quia ego Dominus Deus.
25 Így szól az Úr Isten: Amikor majd egybegyűjtöm Izrael házát a népek közül, amelyek közé szétszórtam őket, nyilvánvalóvá lesz rajtuk szentségem a nemzetek előtt. A saját országukban fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam.	25 Hæc dicit Dominus Deus : Quando congregavero domum Israël de populis in quibus dispersi sunt, sanctificabor in eis coram gentibus : et habitabunt in terra sua, quam dedi servo meo Jacob :
26 Biztonságban laknak ott, házakat építenek, szőlőt ültetnek és békében laknak, amikor végrehajtom az ítéletet valamennyi ellenségükön körös-körül; és megtudják majd, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük!«	26 et habitabunt in ea securi, et ædificabunt domos, et plantabunt vineas, et habitabunt confidenter, cum fecero judicia in omnibus qui adversantur eis per circuitum : et scient quia ego Dominus Deus eorum.