Jeremiás siralmai 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Milyen sötétbe borította haragjában Sion leányát az Úr! Az égből a földre vetette Izrael ékességét, és nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján.	1 Hélas! Le Seigneur dans sa colère, a mis en ténèbres la fille de Sion. Du ciel il a précipité sur terre la splendeur d’Israël. Il n’a plus vu au jour de sa colère, que c’était là l’estrade sous ses pieds.
2 Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákob minden lakóhelyét; lerombolta haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre sújtotta, beszennyezte a királyságot és fejedelmeit.	2 Yahvé a détruit sans pitié, toutes les demeures de Jacob. Dans sa fureur Il a renversé les forteresses de la fille de Juda. Il a jeté à terre, il a déshonoré son roi et ses princes.
3 Letörte izzó haragjában Izrael minden szarvát; visszavonta jobbját az ellenség előtt. Égett Jákobban, mint lángoló tűz, emésztette körös-körül.	3 Emporté par sa colère, il a brisé toute la force d’Israël. Il lui a tiré le bras en arrière, quand il voulait frapper l’ennemi; il a allumé dans Jacob un feu, et la flamme a dévoré de tous côtés.
4 Megfeszítette íját, mint ellenség, előállt, mint ellenfél, és jobbjával megölt mindent, ami drága a szemnek. Sion leányának a sátrában tűzként öntötte ki haragját.	4 Il a massacré tous ceux qu’on aimait dans les tentes de la fille de Sion; il a déversé sa colère comme un feu.
5 Olyan volt az Úr, mint ellenség, elpusztította Izraelt; elpusztította minden palotáját, tönkretette erődítményeit. Megsokasította Júda leányában a szomorúságot és szomorkodást.	5 Yahvé s’est présenté en ennemi, il a ruiné Israël, détruisant tous ses palais, renversant ses forteresses; il a multiplié pour la fille de Juda, deuils et lamentations.
6 Szétrombolta sövényét, mint kertet, tönkretette ünnepi gyülekezőhelyét; elfeledtetett az Úr Sionban ünnepet és szombatot, s elvetett bosszús haragjában királyt és papot.	6 Il a forcé la clôture de son jardin: il a démoli son Sanctuaire. Yahvé a fait cesser dans Sion, les fêtes et les sabbats. De colère il n’a plus voulu voir le roi ni le prêtre.
7 Eltaszította oltárát az Úr, meggyalázta szentélyét; ellenség kezébe adta palotáinak falait, s azok hangoskodtak az Úr házában, mint ünnepnapon.	7 Yahvé s’est dégoûté de son autel: il a pris en horreur son Sanctuaire, il a fait tomber aux mains de l’ennemi, les murs de son palais; quel vacarme dans la maison de Yahvé! C’était pour eux un jour de fête.
8 Elhatározta az Úr, hogy elpusztítja Sion leányának várfalát; kifeszítette a mérőzsinórt, nem vonta vissza kezét a pusztítástól. Gyászba borított bástyát és falat, együtt hervadoznak.	8 Yahvé a renversé, il l’avait décidé, les remparts de la fille de Sion. Sa main a étendu le cordeau, il l’a ramenée quand tout était détruit. Jour de deuil pour le mur et l’avant-mur, tous deux sont dans un triste état.
9 A földbe süllyedtek kapui, elpusztította és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a nemzetek közt vannak, nincs többé törvény, és prófétái sem kapnak látomást az Úrtól.	9 Ses portes sont là enterrées, les barres en sont tombées, brisées. Son roi et ses chefs sont en pays païen, il n’y a plus de loi. Plus rien ne vient aux prophètes: pas une vision qui soit de Yahvé.
10 A földön ülnek némán Sion leányának vénei; port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. A földig hajtották fejüket Jeruzsálem szűzei.	10 Les anciens de la fille de Sion assis par terre, se taisent; ils ont jeté la poussière sur leur tête, ils se sont habillés de sacs; et les vierges de Jérusalem, la tête baissée, regardent vers le sol.
11 Elgyengültek a könnyektől szemeim, háborog a bensőm; földre omlott a májam népem leányának romlása miatt; mert elalélt gyermek és csecsemő a város terein.	11 Les larmes épuisaient mes yeux, mes intérieurs se défaisaient et mon foie se répandait à terre à voir les plaies de mon peuple, lorsque les petits, les enfants, défaillaient sur les places de la ville.
12 Azt mondják anyjuknak: »Hol van gabona és bor?«, amikor elalélnak, mint a sebesültek a város terein; amikor kilehelik lelküket anyjuk ölében.	12 Ils disaient à leurs mères: “Où sont le pain et le vin?” Ils défaillaient, comme blessés à mort; sur les places de la ville, et sur le sein de leur mère, ils rendaient l’âme.
13 Milyen példázatot mondjak rólad? Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak, Sion szűz leánya? Mert nagy a te romlásod, mint a tenger, ki gyógyíthatna meg téged?	13 Que dirai-je de toi, qui est comme toi, fille de Jérusalem? Qui voudra te sauver et te consoler, vierge, fille de Sion? Ta blessure est énorme comme la mer, qui pourrait te guérir?
14 Amit prófétáid láttak számodra, az hamisság és színlelés; nem tárták fel bűnödet, hogy megfordítsák sorsodat, hanem amiket láttak számodra, hamis és félrevezető kijelentések.	14 Tes prophètes avaient des visions: ce n’étaient qu’illusions, ils te mentaient. Ils n’ont pas dévoilé ton péché pour t’épargner un exil; ils t’ont donné des visions creuses, des mensonges où tu t’es laissé prendre.
15 Összecsapták kezüket miattad mind, akik az úton jártak, pisszegtek és fejüket csóválták Jeruzsálem leánya miatt: »Ez az a város, amelyről azt mondják: tökéletes szépség, az egész föld öröme?«	15 Celui qui passe sur le chemin, quand il te voit frappe dans ses mains; on siffle, on secoue la tête: “Oui, c’est la fille de Jérusalem; n’était-ce pas la ville toute en beauté, la joie de toute la terre?”
16 Kitátotta rád száját minden ellenséged, hörögtek és fogukat csikorgatták; azt mondták: »Elpusztítottuk! Igen, ez az a nap, amelyre vártunk, megértük, megláttuk!«	16 Tous tes ennemis ouvrent la bouche contre toi, ils sifflent et grincent des dents: “Nous l’avons engloutie, disent-ils, c’est le jour que nous attendions! C’est fait, cela s’est fait sous nos yeux!”
17 Megtette az Úr, amit eltervezett, beteljesítette szavát, amit elrendelt az ősidő napjai óta: rombolt, és nem kímélt; megörvendeztette fölötted az ellenséget, fölemelte ellenfeleid szarvát.	17 Yahvé l’avait décidé, il l’a réalisé; il a accompli sa parole. Depuis longtemps il avait averti: il a détruit sans pitié. Tu as fait la joie de tes ennemis quand il a fait triompher tes rivaux.
18 Szívük az Úrhoz kiáltott. Sion leányának várfala, folyjon könnyed, mint a patak, éjjel és nappal! Ne engedj magadnak pihenőt, ne csillapodjék szemed bogara!	18 Crie donc vers Yahvé, gémis, fille de Sion; que tes larmes de jour et de nuit coulent comme un torrent Ne t’arrête pas, ne retiens pas la source de tes larmes.
19 Kelj föl, kiálts az éjszakában, az éjjeli őrségek kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon!	19 Lève-toi et crie dans la nuit dès le début des rondes; laisse s’épancher ton coeur, appelle, frappe chez le Seigneur. Élève tes mains vers lui pour le salut de tes petits.
20 »Lásd, Uram, és tekints arra, akivel így bántál! Hát egyék meg az asszonyok méhük gyümölcsét: a dédelgetett gyermekeket? Hát öljenek meg az Úr szentélyében papot és prófétát?	20 “Ô Yahvé, regarde et pense un moment: À qui en as-tu jamais fait voir de pareilles? Des femmes ont mangé leurs nourrissons, leurs petits enfants au berceau. Prêtres et prophètes ont été égorgés dans le Sanctuaire du Seigneur.
21 A földön hevernek az utcákon fiatalok és öregek; szüzeim és ifjaim elestek a kard által. Öldököltél haragod napján, mészároltál kíméletlenül.	21 Enfants et vieillards, on les voit étendus sur le sol des rues; mes vierges et mes jeunes sont tombés sous l’épée. Tu as égorgé au jour de ta colère, tu as massacré sans pitié.
22 Mint ünnepnapra, úgy hívtad össze mindenfelől azokat, akik rémítgetnek; és nem volt az Úr haragjának napján, aki megmenekült és megmaradt volna. Akiket dédelgettem és fölneveltem, azokkal ellenségem végzett.«	22 Tu as invité à la fête tous ceux qu’autour de moi je redoutais. Quand est venue la colère de Yahvé, il n’y a eu ni rescapé, ni fuyard; mon ennemi a exterminé ceux que j’avais bercés et nourris.”