Izajás könyve 48

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Halljátok ezt, Jákob háza, akik Izrael nevét viselitek, és Júda bensejéből származtok; akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, de nem hűségben és nem igazságban!	1 Audite hæc, domus Jacob, qui vocamini nomine Israël, et de aquis Juda existis ; qui juratis in nomine Domini, et Dei Israël recordamini non in veritate neque in justitia.
2 Bizony, a szent városról kapták nevüket, és Izrael Istenére támaszkodnak: Seregek Ura az ő neve.	2 De civitate enim sancta vocati sunt, et super Deum Israël constabiliti sunt : Dominus exercituum nomen ejus.
3 A korábbi dolgokat régóta hirdettem, számból jöttek ki, és tudattam azokat; egy szempillantás alatt megtettem, és bekövetkeztek.	3 Priora ex tunc annuntiavi, et ex ore meo exierunt, et audita feci ea : repente operatus sum, et venerunt.
4 Mert tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad, és a homlokod ércből,	4 Scivi enim quia durus es tu, et nervus ferreus cervix tua, et frons tua ærea.
5 ezért hirdettem neked régóta, mielőtt bekövetkezett, tudattam veled, hogy ne mondhasd: »Bálványom tette ezeket, faragott és öntött szobrom parancsolta meg.«	5 Prædixi tibi ex tunc ; antequam venirent, indicavi tibi, ne forte diceres : Idola mea fecerunt hæc, et sculptilia mea et conflatilia mandaverunt ista.
6 Amit hallottál, lásd mindazt! És ti nem hirdetitek? Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled, és elrejtett dolgokat, melyeket nem ismersz.	6 Quæ audisti, vide omnia ; vos autem, num annuntiastis ? Audita feci tibi nova ex tunc, et conservata sunt quæ nescis.
7 Most teremtettem őket, nem régen, és a napjuk előtt nem hallottál róluk, hogy ne mondhasd: »Íme, ismertem őket.«	7 Nunc creata sunt et non ex tunc ; et ante diem, et non audisti ea, ne forte dicas : Ecce ego cognovi ea.
8 Nem is hallottad, nem is ismerted, füled sem nyílt meg előbb; mert tudom, hogy nagyon hűtlen vagy, és lázadónak hívnak az anyaméhtől fogva.	8 Neque audisti, neque cognovisti, neque ex tunc aperta est auris tua : scio enim quia prævaricans prævaricaberis, et transgressorem ex utero vocavi te.
9 Nevemért türtőztetem haragomat, és dicsőségemért megfékezem irántad, hogy ne pusztítsalak el.	9 Propter nomen meum longe faciam furorem meum, et laude mea infrenabo te, ne intereas.
10 Íme, kiégettelek, de nem mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.	10 Ecce excoxi te, sed non quasi argentum ; elegi te in camino paupertatis.
11 Önmagamért, magamért cselekszem, mert hogyan engedhetném, hogy gyalázzanak? És dicsőségemet másnak nem adom!	11 Propter me, propter me faciam, ut non blasphemer ; et gloriam meam alteri non dabo.
12 Hallgass rám, Jákob, és Izrael, akit elhívtam! Én magam, én vagyok az első, és én vagyok az utolsó is.	12 Audi me, Jacob, et Israël, quem ego voco : ego ipse, ego primus, et ego novissimus.
13 Igen, az én kezem alapozta meg a földet, és jobbom terjesztette ki az eget; ha szólítom őket, előállnak együtt.	13 Manus quoque mea fundavit terram, et dextera mea mensa est cælos ; ego vocabo eos, et stabunt simul.
14 Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok! Ki hirdette közülük ezeket? Akit az Úr szeret, végrehajtja akaratát Babilonon, és karja a káldeaiakon.	14 Congregamini, omnes vos, et audite : quis de eis annuntiavit hæc ? Dominus dilexit eum, faciet voluntatem suam in Babylone, et brachium suum in Chaldæis.
15 Én, én szóltam, és hívtam el őt, elhoztam őt, és sikerrel jár útján.	15 Ego, ego locutus sum, et vocavi eum ; adduxi eum, et directa est via ejus.
16 Jöjjetek közel hozzám, halljátok ezt! Nem szóltam a rejtekben kezdettől fogva, attól az időtől, hogy ez történik, én ott vagyok. Most pedig az Úristen küldött el engem, és az ő lelke.	16 Accedite ad me et audite hoc : non a principio in abscondito locutus sum : ex tempore antequam fieret, ibi eram : et nunc Dominus Deus misit me, et spiritus ejus.
17 Így szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje: Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék, aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell.	17 Hæc dicit Dominus, redemptor tuus, Sanctus Israël : Ego Dominus Deus tuus, docens te utilia, gubernans te in via qua ambulas.
18 Ha figyeltél volna parancsaimra, olyan volna békességed, mint a folyam, és igazságod, mint a tenger hullámai;	18 Utinam attendisses mandata mea : facta fuisset sicut flumen pax tua, et justitia tua sicut gurgites maris :
19 ivadékod annyi volna, mint a föveny, és méhed sarja annyi, mint homokszemei; nem veszne ki és nem tűnne el neve színem elől.	19 et fuisset quasi arena semen tuum, et stirps uteri tui ut lapilli ejus ; non interisset et non fuisset attritum nomen ejus a facie mea.
20 Menjetek ki Babilonból, meneküljetek a káldeaiak közül! Ujjongó hangon hirdessétek, adjátok tudtul ezt, terjesszétek el a föld végéig! Mondjátok: »Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot!«	20 Egredimini de Babylone, fugite a Chaldæis, in voce exsultationis annuntiate : auditum facite hoc, et efferte illud usque ad extrema terræ. Dicite : Redemit Dominus servum suum Jacob.
21 Nem szomjaztak, amikor a pusztában vezette őket, kősziklából fakasztott vizet nekik; meghasította a kősziklát, és folytak a vizek.	21 Non sitierunt in deserto, cum educeret eos : aquam de petra produxit eis, et scidit petram, et fluxerunt aquæ.
22 Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az Úr. –	22 Non est pax impiis, dicit Dominus.