Sirák fiának könyve 17

¹ Isten az embert földből teremtette, a maga képére alkotta,

² és úgy rendelte, hogy ismét azzá változzék. Felruházta őt a magáéhoz hasonló erővel,

³ meghatározta napjai számát és idejét, s uralmat adott neki minden fölött a földön.

⁴ Félelmetessé tette őt minden élő előtt, hogy uralkodjék az állatokon és a madarakon.

⁵ Hozzá hasonló segítőt teremtett belőle, és adott nekik megfontolást és nyelvet, szemet és fület, szívet adott nekik a gondolkodásra, és betöltötte őket bölcs okossággal.

⁶ A szellem tudásával látta el őket, értelemmel töltötte be szívüket, és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó.

⁷ Szemét a szívükbe helyezte, hogy megmutassa nekik művei nagyságát,

⁸ ők pedig magasztalják a szent nevet, dicsekedjenek csodáival, és beszéljék el művei nagyságát.

⁹ Ezenfelül tudást adott nekik, s az élet törvényét adta nekik örökrészül.

¹⁰ Örök szövetségre lépett velük, kijelentette nekik a jogot és az ő törvényeit.

¹¹ Látta szemük az ő dicső fenségét, és hallgatta fülük az ő fölséges hangját. Azt mondta nekik: »Óvjátok magatokat minden gonosztól!«

¹² És parancsokat adott nekik, mindenkinek a társára nézve.

¹³ Útjaik előtte vannak mindenkor, és nincsenek elrejtve szeme elől.

¹⁴ Fejedelmet rendelt minden nép fölé,

¹⁵ de Izrael az Úrnak lett nyilvánvaló örökrésze.

¹⁶ Minden tettük úgy áll Isten színe előtt, mint a nap, és szeme folyton útjaikat nézi.

¹⁷ Nincsenek elrejtve bűnös szövetségeik, és minden bűnük az Úr előtt van.

¹⁸ Olyan előtte a férfi alamizsnája, mint a pecsétgyűrű, s úgy őrzi az ember jótettét, mint a szeme fényét.

¹⁹ Később pedig felkel és jutalmat oszt mindegyiküknek a fejére, és van, akit elvisz a föld mélyébe.

²⁰ A bűnbánóknak azonban utat ad az igazsághoz; bátorítja a csüggedőket, s az igazság sorsát rendeli nekik.

²¹ Térj az Úrhoz, és hagyd el bűneidet,

²² könyörögj az Úr színe előtt, és kisebbítsd a botlást!

²³ Térj az Úrhoz, hagyj fel törvénysértéseddel, és gyűlöld mindenek fölött az utálatosságot!

²⁴ Ismerd meg Isten törvényét és parancsait, légy állandó megszabott hivatásodban: a fölséges Isten imádásában;

²⁵ tarts a szent nemzetséggel, azokkal, akik élnek és magasztalják Istent!

²⁶ Ne légy megrögzött az istentelenek tévedésében! Halálod előtt mondj dicséretet, mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik.

²⁷ Még életedben zengj dicséretet, amíg élsz és virulsz, dicsőítsd és magasztald Istent, és dicsekedj az ő irgalmasságával!

²⁸ Mily nagy az Úrnak irgalmassága, és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek!

²⁹ Mert nem lehet meg minden az emberekben, hisz az ember fia nem halhatatlan, és hiú gonoszságban tetszeleg.

³⁰ Mi fényesebb a napnál? S az mégis elsötétül! Van-e haszontalanabb, mint amit hús és vér kigondol? De el is veszi büntetését!

³¹ Ügyel ő még a magas mennynek seregére is, az emberek pedig mindannyian csak por és hamu!