Sirák fiának könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Isten az embert földből teremtette, a maga képére alkotta,	1 Deus creavit de terra hominem et secundum imaginem suam fecit illum;
2 és úgy rendelte, hogy ismét azzá változzék. Felruházta őt a magáéhoz hasonló erővel,	2 et iterum convertit illum in ipsam et secundum se vestivit illum virtute.
3 meghatározta napjai számát és idejét, s uralmat adott neki minden fölött a földön.	3 Numerum dierum et tempus dedit illi et dedit illi potestatem eorum, quae sunt super terram.
4 Félelmetessé tette őt minden élő előtt, hogy uralkodjék az állatokon és a madarakon.	4 Posuit timorem illius super omnem carnem, ut dominaretur bestiarum et volatilium.
5 Hozzá hasonló segítőt teremtett belőle, és adott nekik megfontolást és nyelvet, szemet és fület, szívet adott nekik a gondolkodásra, és betöltötte őket bölcs okossággal.	5 Creavit illis consilium et linguam et oculos et aures et cor dedit illis excogitandi et disciplina intellectus replevit illos.
6 A szellem tudásával látta el őket, értelemmel töltötte be szívüket, és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó.	6 Creavit illis scientiam spiritus, sensu implevit cor illorum et mala et bona ostendit illis.
7 Szemét a szívükbe helyezte, hogy megmutassa nekik művei nagyságát,	7 Posuit timorem suum super corda illorum ostendens illis magnalia operum suorum
8 ők pedig magasztalják a szent nevet, dicsekedjenek csodáival, és beszéljék el művei nagyságát.	8 et dedit illis gloriari in mirabilibus illius, ut nomen sanctificationis collaudent et magnalia enarrent operum eius.
9 Ezenfelül tudást adott nekik, s az élet törvényét adta nekik örökrészül.	9 Addidit illis disciplinam et legem vitae hereditavit illos.
10 Örök szövetségre lépett velük, kijelentette nekik a jogot és az ő törvényeit.	10 Testamentum aeternum constituit cum illis et iustitiam et iudicia sua ostendit illis.
11 Látta szemük az ő dicső fenségét, és hallgatta fülük az ő fölséges hangját. Azt mondta nekik: »Óvjátok magatokat minden gonosztól!«	11 Et magnalia honoris eius vidit oculus illorum, et honorem vocis eius audierunt aures illorum, et dixit illis: “ Attendite ab omni iniquo ”.
12 És parancsokat adott nekik, mindenkinek a társára nézve.	12 Et mandavit illis unicuique de proximo suo.
13 Útjaik előtte vannak mindenkor, és nincsenek elrejtve szeme elől.	13 Viae illorum coram ipso sunt semper: non sunt absconsae ab oculis ipsius.
14 Fejedelmet rendelt minden nép fölé,	14 In unamquamque gentem praeposuit rectorem,
15 de Izrael az Úrnak lett nyilvánvaló örökrésze.	15 et pars Dei Israel factus est.
16 Minden tettük úgy áll Isten színe előtt, mint a nap, és szeme folyton útjaikat nézi.	16 Et omnia opera illorum velut sol in conspectu eius; et oculi eius sine intermissione inspicientes in viis eorum.
17 Nincsenek elrejtve bűnös szövetségeik, és minden bűnük az Úr előtt van.	17 Non sunt absconsae iniquitates illorum et omnia peccata eorum in conspectu Dei.
18 Olyan előtte a férfi alamizsnája, mint a pecsétgyűrű, s úgy őrzi az ember jótettét, mint a szeme fényét.	18 Eleemosyna viri quasi signaculum cum ipso, et gratiam hominis quasi pupillam conservabit.
19 Később pedig felkel és jutalmat oszt mindegyiküknek a fejére, és van, akit elvisz a föld mélyébe.	19 Et postea resurget et retribuet illis et retributionem unicuique in caput ipsorum convertet.
20 A bűnbánóknak azonban utat ad az igazsághoz; bátorítja a csüggedőket, s az igazság sorsát rendeli nekik.	20 Paenitentibus autem dedit viam reditus et confirmavit deficientes sustinere et destinavit illis sortem veritatis.
21 Térj az Úrhoz, és hagyd el bűneidet,	21 Convertere ad Dominum et relinque peccata tua;
22 könyörögj az Úr színe előtt, és kisebbítsd a botlást!	22 precare ante faciem Domini et minue offendicula.
23 Térj az Úrhoz, hagyj fel törvénysértéseddel, és gyűlöld mindenek fölött az utálatosságot!	23 Revertere ad Altissimum et avertere ab iniustitia tua et nimis odito exsecrationem.
24 Ismerd meg Isten törvényét és parancsait, légy állandó megszabott hivatásodban: a fölséges Isten imádásában;	24 Et cognosce iustitias et iudicia Dei et sta in sorte propositionis et orationis altissimi Dei.
25 tarts a szent nemzetséggel, azokkal, akik élnek és magasztalják Istent!	25 Altissimum quis laudabit in inferis pro vivis et dantibus confessionem Deo?
26 Ne légy megrögzött az istentelenek tévedésében! Halálod előtt mondj dicséretet, mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik.	26 Non demoreris in errore impiorum; ante mortem confitere: a mortuo, quasi nihil sit, perit confessio.
27 Még életedben zengj dicséretet, amíg élsz és virulsz, dicsőítsd és magasztald Istent, és dicsekedj az ő irgalmasságával!	27 Confiteberis vivens, vivus et sanus confiteberis et laudabis Deum et gloriaberis in miserationibus illius.
28 Mily nagy az Úrnak irgalmassága, és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek!	28 Quam magna misericordia Domini, et propitiatio illius convertentibus ad se!
29 Mert nem lehet meg minden az emberekben, hisz az ember fia nem halhatatlan, és hiú gonoszságban tetszeleg.	29 Nec enim omnia possunt esse in hominibus, quoniam non est immortalis filius hominis.
30 Mi fényesebb a napnál? S az mégis elsötétül! Van-e haszontalanabb, mint amit hús és vér kigondol? De el is veszi büntetését!	30 Quid lucidius sole? Et hic deficiet. Aut quid nequius quam quod excogitavit caro et sanguis? Et hoc arguetur.
31 Ügyel ő még a magas mennynek seregére is, az emberek pedig mindannyian csak por és hamu!	31 Virtutem altitudinis caeli ipse conspicit, et omnes homines terra et cinis.