A példabeszédek könyve 31

¹ Lámuelnek, Massza királyának igéi, amelyekkel őt anyja oktatta.

² Mi az, kedvesem? Mi az, ó, méhem gyermeke? Mi az, ó fogadalmaim gyermeke?

³ Ne költsd vagyonodat nőkre, és gazdagságodat arra, ami királyokat tönkretesz!

⁴ Ne adj királyoknak, Lámuel, ne adj királyoknak bort, mert nincsen titoktartás, ahol részegség uralkodik,

⁵ hogy ittasan el ne felejtsék a törvényt, és meg ne másítsák a szegények igazát.

⁶ A búslakodóknak adjátok a részegítőt, s a bort azoknak, akik el vannak keseredve,

⁷ hadd igyanak és felejtsék nyomorúságukat, hogy ne gondoljanak többé bajukra!

⁸ Nyisd ki szádat a néma érdekében, minden jövő-menő ember ügyében,

⁹ nyisd ki szádat igaz ítéletre, és szolgáltass igazságot a szegénynek s a nyomorgónak!

¹⁰ Derék asszonyt ki talál? Becse a korallokét messze meghaladja!

¹¹ Férjének szíve bátran ráhagyatkozik, és nem lesz nyereség híján.

¹² Jóval fizet neki és nem rosszal, élete minden napján.

¹³ Előszedi a gyapjút és a kendert, és ügyes kézzel végzi a munkát,

¹⁴ úgy, mint a kereskedő hajója, messziről szerzi be élelmét.

¹⁵ Még tart az éjjel, és máris felkel, eleséget ad háza népének, s élelmet szolgálóinak.

¹⁶ Szántóföldön jár az esze, és azt meg is szerzi, szőlőt ültet keze munkája árán.

¹⁷ Derekát jól felövezi és erős karral lát a dolgához.

¹⁸ Érzi, látja, hogy szépen keres, mécsese éjjel el nem alszik.

¹⁹ Kezébe veszi a rokkát, és ujjai megfogják az orsót.

²⁰ Megnyitja tenyerét a szegénynek, és kinyújtja kezét a szűkölködő felé.

²¹ Nem félti házát a hó hidegétől, mert egész házanépének kettős a ruhája.

²² Takarót készít magának, bisszusból, bíborból van a ruhája.

²³ Férjének nagy a becsülete a kapuknál, ha ülésezik az ország véneivel.

²⁴ Gyolcsot készít és eladja, és övet ad át a kánaáninak.

²⁵ Erő és ékesség a ruhája, ezért vidáman néz a jövő nap elé.

²⁶ Bölcsességre nyitja száját, és nyelvén jóságos tanítás van.

²⁷ Szemmel tartja házanépe útjait, és nem eszi a tunyaság kenyerét.

²⁸ Kiállnak fiai és boldognak hirdetik, a férje is magasztalja:

²⁹ »Sok nő gyűjtött már vagyont, de te túltettél valamennyin!«

³⁰ A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel!

³¹ Adjatok neki keze gyümölcséből, és tettei dicsérjék őt a kapuknál!