A zsoltárok könyve 65

¹ A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.

² Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.

³ Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.

⁴ Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.

⁵ Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!

⁶ Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.

⁷ Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.

⁸ Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.

⁹ A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.

¹⁰ Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.

¹¹ Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.

¹² Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.

¹³ A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.

¹⁴ Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.