A zsoltárok könyve 60

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.	1 In finem. In hymnis David.
2 Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.	2 Exaudi, Deus, deprecationem meam ; intende orationi meæ.
3 Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!	3 A finibus terræ ad te clamavi, dum anxiaretur cor meum ; in petra exaltasti me. Deduxisti me,
4 Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.	4 quia factus es spes mea : turris fortitudinis a facie inimici.
5 Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket.	5 Inhabitabo in tabernaculo tuo in sæcula ; protegar in velamento alarum tuarum.
6 Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek.	6 Quoniam tu, Deus meus, exaudisti orationem meam ; dedisti hæreditatem timentibus nomen tuum.
7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!	7 Dies super dies regis adjicies ; annos ejus usque in diem generationis et generationis.
8 Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek.	8 Permanet in æternum in conspectu Dei : misericordiam et veritatem ejus quis requiret ?
9 Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram,	9 Sic psalmum dicam nomini tuo in sæculum sæculi, ut reddam vota mea de die in diem.
10 Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem.«
11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?
12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel? Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,
13 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.