A zsoltárok könyve 144

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.	1 De David. Béni soit le Seigneur, mon rocher: il exerce mes mains, mes doigts, à l’art de la guerre!
2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.	2 Il est mon refuge, mon rempart, ma cité haute et mon libérateur. Il est mon bouclier: je m’abrite en lui, et lui abaisse sous moi les peuples.
3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?	3 Qu’est-ce que l’homme? Et toi tu t’en souviens. Qu’est-ce que le fils d’homme? Et tu veilles sur lui.
4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.	4 L’homme n’est guère plus qu’un souffle, et ses jours comme une ombre passent.
5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!	5 Ne veux-tu pas, Seigneur, incliner tes cieux, descendre, et d’une touche réveiller les volcans?
6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.	6 Fais jaillir les éclairs et disperse l’ennemi, lance tes flèches qui les mettront en déroute!
7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,	7 D’en haut tu étendras ta main pour me sauver des grandes eaux, tu me reprendras de la main des étrangers.
8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!	8 Ils n’ont que le mensonge à la bouche, et lorsqu’ils tendent la main, c’est pour trahir.
9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.	9 Je veux chanter pour toi, mon Dieu, un chant nouveau, et jouer pour toi de la harpe à dix cordes.
10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.	10 Car c’est toi qui donnes au roi la victoire et qui sauves David ton serviteur. Sauve-moi de l’épée du malheur
11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.	11 et reprends-moi de la main des étrangers, qui n’ont que le mensonge à la bouche, qui ne tendent la main que pour mieux trahir.
12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.	12 Voici nos fils, comme des plants qui ont grandi dès leurs premiers ans, et nos filles, colonnes sculptées qui rehaussent les lignes du temple.
13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,	13 Nos greniers sont pleins, ils débordent de récoltes de toute espèce. Nos brebis se multiplient par milliers, par dizaines de mille dans nos campagnes,
14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.	14 et nos bestiaux font bon poids. Il n’y a pas d’angoisse sur nos places, ni brèche au mur, ni reddition à l’ennemi.
15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!	15 Heureux le peuple qui peut en dire autant, heureux le peuple qui a pour Dieu l’Unique!