A zsoltárok könyve 115

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget,	1 Alleluja. Credidi, propter quod locutus sum ; ego autem humiliatus sum nimis.
2 irgalmad és hűséged szerint. Hogy azt ne mondják a nemzetek: »Hol van az ő Istenük?«	2 Ego dixi in excessu meo : Omnis homo mendax.
3 Hisz a mi Istenünk az égben van, mindent megtesz, amit akar.	3 Quid retribuam Domino pro omnibus quæ retribuit mihi ?
4 De a nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, s emberi kéz alkotásai.	4 Calicem salutaris accipiam, et nomen Domini invocabo.
5 Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak.	5 Vota mea Domino reddam coram omni populo ejus.
6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.	6 Pretiosa in conspectu Domini mors sanctorum ejus.
7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, torkukkal nem kiáltanak.	7 O Domine, quia ego servus tuus ; ego servus tuus, et filius ancillæ tuæ. Dirupisti vincula mea :
8 Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!	8 tibi sacrificabo hostiam laudis, et nomen Domini invocabo.
9 Izrael háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk.	9 Vota mea Domino reddam in conspectu omnis populi ejus ;
10 Áron háza az Úrban bízik, ő a segítőjük és oltalmazójuk.	10 in atriis domus Domini, in medio tui, Jerusalem.
11 Akik félik az Urat, az Úrban bíznak, ő a segítőjük és oltalmazójuk.
12 Megemlékezik rólunk az Úr, s áldását adja ránk. Áldását adja Izrael házára, áldását adja Áron házára.
13 Áldását adja mindazokra, akik az Urat félik, kicsinyekre és nagyokra egyaránt.
14 Sokasítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat.
15 Áldjon meg az Úr titeket, aki az eget és a földet alkotta.
16 Az ég az Úr ege, de a földet az emberek fiainak adta.
17 Nem a holtak dicsérnek téged, Uram, és egy sem azok közül, akik leszálltak a némaság honába,
18 hanem mi, akik élünk, dicsérjük az Urat, most és mindörökké.