A zsoltárok könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?	1 Pourquoi, Seigneur, restes-tu si loin? Veux-tu te cacher dans les temps difficiles?
2 A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik!	2 L’arrogant est mauvais jusqu’à chasser le pauvre, qu’il se prenne au piège qu’il a posé lui-même.
3 Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény.	3 Le méchant se vante de sa convoitise, le profiteur se moque, il défie le Seigneur.
4 Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, »Nem keresi; nincs Isten!«	4 Il redresse la tête et ne veut rien savoir: “Pas de Dieu!”, voilà toute sa pensée.
5 Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit.	5 La réussite du méchant est continuelle; il croit que tes sentences restent dans les hauteurs, et d’un souffle il balaie les opposants.
6 Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«	6 Il se fait fort de résister à tout. Il dit: “Ma chance et mon bonheur sont pour toujours.”
7 Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.	7 Il ne dit que jurons, tromperies et astuce, sous sa langue sont cachés méfaits et mauvais sorts.
8 Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant.	8 C’est une bête à l’affût dans les roseaux, qui tue l’innocent en cachette. Ses yeux guettent le malchanceux.
9 Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva.	9 Il se met à l’affût comme le lion dans son fourré, il guette le malheureux, il l’enlève, il l’a pris dans son filet.
10 Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől.	10 Il guette, il est là caché, et le malheureux tombe en son pouvoir.
11 Mert így szól szívében: »Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!«	11 Il pense en lui-même: “Dieu oublie, il n’a pas voulu voir, il ne voit jamais rien.”
12 Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket!	12 Lève-toi, Seigneur, mon Dieu, lève ta main, n’oublie pas les malheureux.
13 Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: »Nem kéred számon.«	13 Faut-il donc que les méchants te méprisent et qu’ils pensent: “Dieu ne fera pas d’enquête”?
14 Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője.	14 Tu as vu, toi, le chagrin et la peine, car tu regardes et tu les prends dans ta main. À toi s’abandonne le malchanceux, c’est toi qui portes secours à l’orphelin.
15 Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod.	15 Brise le bras de l’injuste et du méchant, demande-lui des comptes et que sa méchanceté disparaisse à jamais.
16 Király az Úr örökkön örökké, kipusztultak országából a pogányok.	16 Voici que le Seigneur est roi et c’est pour toujours, les païens ont disparu de sa terre.
17 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled,	17 Car tu entends, Seigneur, l’aspiration des humbles, tu raffermis leur cœur et tes oreilles écoutent
18 hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.	18 pour faire justice à l’orphelin et à l’opprimé, et que l’homme, né de la terre, jamais plus n’agisse en tyran.