Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Entonces Elifaz de Temán tomó la palabra y dijo:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 ¿Se atrevería alguien a hablarte, estando tú tan deprimido? Pero ¿quién puede contener sus palabras?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Tú has aleccionado a mucha gente y has fortalecido las manos debilitadas;
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 tus palabras sostuvieron al que tropezaba y has robustecido las rodillas vacilantes.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 Pero ahora te llega el turno, y te deprimes, te ha tocado a ti, y estás desconcertado.
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 ¿Acaso tu piedad no te infunde confianza y tu vida íntegra no te da esperanza?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Recuerda esto: ¿quién pereció siendo inocente o dónde fueron exterminados los hombres rectos?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 Por lo que he visto, los que cultivan la maldad y siembran la miseria, cosechan eso mismo:
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 ellos perecen bajo el aliento de Dios, desaparecen al soplo de su ira.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 Los leones cesan de rugir y bramar y los dientes de sus cachorros son quebrados;
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 el león perece por falta de presa] y las crías de la leona se dispersan.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 Una palabra me llegó furtivamente, su leve susurro cautivó mis oídos.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 Entre las pesadillas de las visiones nocturnas, cuando un profundo sopor invada a los hombres.
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 me sobrevino un temor, un escalofrío, que estremeció todos mis huesos:
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 una ráfaga de viento para sobre mi rostro, eriza los pelos de mi cuerpo;
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 alguien está de pie, pero no reconozco su semblante, es sólo una forma delante de mis ojos; hay un silencio, y luego oigo una voz:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 ¿Puede un mortal ser justo ante Dios? ¿Es puro un hombre ante su Creador?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Si él no se fía de sus propios servidores y hasta en sus ángeles encuentra errores,
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 ¡cuánto más en los que habitan en casas de arcilla, y tienen sus cimientos en el polvo! Ellos son aplastados como una polilla,
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 de la noche a la mañana quedan pulverizados: sin que nadie se preocupe, perecen para siempre.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 ¿No se les arranca la estaca de su carpa, y mueren por falta de sabiduría?