Jób könyve 21

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Respondens autem Job, dixit :
2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!	2 Audite, quæso, sermones meos, et agite pœnitentiam.
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!	3 Sustinete me, et ego loquar : et post mea, si videbitur, verba, ridete.
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?	4 Numquid contra hominem disputatio mea est, ut merito non debeam contristari ?
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!	5 Attendite me et obstupescite, et superponite digitum ori vestro.
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!	6 Et ego, quando recordatus fuero, pertimesco, et concutit carnem meam tremor.
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?	7 Quare ergo impii vivunt, sublevati sunt, confortatique divitiis ?
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,	8 Semen eorum permanet coram eis : propinquorum turba et nepotum in conspectu eorum.
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,	9 Domus eorum securæ sunt et pacatæ, et non est virga Dei super illos.
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,	10 Bos eorum concepit, et non abortivit : vacca peperit, et non est privata fœtu suo.
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,	11 Egrediuntur quasi greges parvuli eorum, et infantes eorum exultant lusibus.
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;	12 Tenent tympanum et citharam, et gaudent ad sonitum organi.
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.	13 Ducunt in bonis dies suos, et in puncto ad inferna descendunt.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!	14 Qui dixerunt Deo : Recede a nobis, et scientiam viarum tuarum nolumus.
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’	15 Quis est Omnipotens, ut serviamus ei ? et quid nobis prodest si oraverimus illum ?
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!	16 Verumtamen quia non sunt in manu eorum bona sua, consilium impiorum longe sit a me.
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?	17 Quoties lucerna impiorum extinguetur, et superveniet eis inundatio, et dolores dividet furoris sui ?
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?	18 Erunt sicut paleæ ante faciem venti, et sicut favilla quam turbo dispergit.
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!	19 Deus servabit filiis illius dolorem patris, et cum reddiderit, tunc sciet.
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!	20 Videbunt oculi ejus interfectionem suam, et de furore Omnipotentis bibet.
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!	21 Quid enim ad eum pertinet de domo sua post se, et si numerus mensium ejus dimidietur ?
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?	22 Numquid Deus docebit quispiam scientiam, qui excelsos judicat ?
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;	23 Iste moritur robustus et sanus, dives et felix :
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,	24 viscera ejus plena sunt adipe, et medullis ossa illius irrigantur :
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;	25 alius vero moritur in amaritudine animæ absque ullis opibus :
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.	26 et tamen simul in pulvere dormient, et vermes operient eos.
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!	27 Certe novi cogitationes vestras, et sententias contra me iniquas.
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’	28 Dicitis enim : Ubi est domus principis ? et ubi tabernacula impiorum ?
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:	29 Interrogate quemlibet de viatoribus, et hæc eadem illum intelligere cognoscetis :
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.	30 quia in diem perditionis servatur malus, et ad diem furoris ducetur.
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?	31 Quis arguet coram eo viam ejus ? et quæ fecit, quis reddet illi ?
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.	32 Ipse ad sepulchra ducetur, et in congerie mortuorum vigilabit.
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!	33 Dulcis fuit glareis Cocyti, et post se omnem hominem trahet, et ante se innumerabiles.
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«	34 Quomodo igitur consolamini me frustra, cum responsio vestra repugnare ostensa sit veritati ?