Teremtés könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége.	1 So the heavens and the earth were finished, and all the furniture of them.
2 A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett.	2 And on the seventh day God ended his work which he had made: and he rested on the seventh day from all his work which he had done.
3 Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett Isten.	3 And he blessed the seventh day, and sanctified it: because in it he had rested from all his work which God created and made.
4 Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet,	4 These are the generations of the heaven and the earth, when they were created, in the day that the Lord God made the heaven and the earth:
5 még semmiféle mezei bokor nem hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet.	5 And every plant of the field before it spring up in the earth, and every herb of the ground before it grew: for the Lord God had not rained upon the earth; and there was not a man to till the earth.
6 Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét.	6 But a spring rose out the earth, watering all the surface of the earth.
7 Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett.	7 And the Lord God formed man of the slime of the earth: and breathed into his face the breath of life, and man became a living soul.
8 Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott.	8 And the Lord God had planted a paradise of pleasure from the beginning: wherein he placed man whom he had formed.
9 S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó – az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját.	9 And the Lord God brought forth of the ground all manner of trees, fair to behold, and pleasant to eat of: the tree of life also in the midst of paradise: and the tree of knowledge of good and evil.
10 Folyóvíz jött ki Édenből, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt.	10 And a river went out the place of pleasure to water paradise, which from thence is divided into four heads.
11 Az egyiknek a neve Píson: ez az, amelyik körüljárja Hevilának egész földjét, ahol az arany terem –	11 The name of the one is Phison: that is it which compasseth all the land of Hevilath, where gold groweth.
12 annak a földnek az aranya igen jó, s ott található a bdellium és az ónixkő. –	12 And the gold of that land is very good: there is found bdellium, and the onyx stone.
13 A második folyó neve Gíhon: ez az, amelyik körüljárja Etiópia egész földjét.	13 And the name of the second river is Gehon: the same is it that compasseth all the land of Ethiopia
14 A harmadik folyó neve Tigris: ez folyik az asszírok felé; a negyedik folyó pedig az Eufrátesz.	14 And the name of the third river is Tigris: the same passeth along by the Assyrians. And the fourth river is Euphrates.
15 Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg.	15 And the Lord God took man, and put him into the paradise for pleasure, to dress it, and keep it.
16 Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz,	16 And he commanded him, saying: Of every tree of paradise thou shalt eat:
17 de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!«	17 But of the tree of knowledge of good and evil, thou shalt not eat. for in what day soever thou shalt eat of it, thou shalt die the death.
18 Azt mondta továbbá az Úr Isten: »Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!«	18 And the Lord God said: It is not good for man to be alone: let us make him a help like unto himself.
19 Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. –	19 And the Lord God having formed out of the ground all the beasts of the earth, and all the fowls of the air, brought them to Adam to see what he would call them: for whatsoever Adam called any living creature the same is its name.
20 Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője.	20 And Adam called all the beasts by their names, and all the fowls of the air, and all the cattle of the field: but for Adam there was not found a helper like himself.
21 Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét.	21 Then the Lord God cast a deep sleep upon Adam: and when he was fast asleep, he took one of his ribs, and filled up flesh for it.
22 Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez.	22 And the Lord God built the rib which he took from Adam into a woman: and brought her to Adam.
23 Az ember ekkor azt mondta: »Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!«	23 And Adam said: This now is bone of my bones, and flesh of my flesh; she shall be called woman, because she was taken out of man.
24 Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.	24 Wherefore a man shall leave father and mother, and shall cleave to his wife: and they shall be two in one flesh.
25 Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.	25 And they were both naked: to wit, Adam and his wife: and were not ashamed.