Job 3

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 After this Job opened his mouth, and cursed his day,	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 and he said:	2 és mondta:
3 Let the day perish wherein I was born, and the night in which it was said: A man child is conceived.	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Let that day be turned into darkness, let not God regard it from above, and let not the light shine upon it.	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Let darkness, and the shadow of death cover it, let a mist overspread it, and let it be wrapped up in bitterness.	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Let a darksome whirlwind seize upon that night, let it not be counted in the days of the year, nor numbered in the months.	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Let that night be solitary, and not worthy of praise.	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Let them curse it who curse the day. who are ready to raise up a leviathan:	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Let the stars be darkened with the mist thereof: let it expect light and not see it, nor the rising of the dawning of the day:	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Because it shut not up the doors of the womb that bore me, nor took away evils from my eyes.	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Why did I not die in the womb, why did I not perish when I came out of the belly?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Why received upon the knees? why suckled at the breasts ?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 For now I should have been asleep and still, and should have rest in my sleep.	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 With kings and consuls of the earth, who build themselves solitudes:	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 Or with princes, that possess gold, and All their houses with silver:	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Or as a hidden untimely birth I should not be, or as they that being conceived have not seen the light.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 There the wicked cease from tumult, and there the wearied in strength are at rest.	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 And they sometime bound together without disquiet, have not heard the voice of the oppressor.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 The small and great are there, and the servant is free from his master.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Why is light given to him that is in misery, and life to them that are in bitterness of soul?	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 That look for death, and it cometh not, as they that dig for a treasure:	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 And they rejoice exceedingly when they have found the grave.	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 To a man whose way is hidden, and God hath surrounded him with darkness?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Before I eat I sigh: and as overflowing waters, so is my roaring:	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 For the fear which I feared hath come upon me: and that which I was afraid of, hath befallen me.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Have I not dissembled ? have I not kept silence ? have I not been quiet? and indignation is come upon me.	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«