Proverbi 16

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Le disposizioni dell’animo son dell’uomo; Ma la risposta della lingua è dal Signore	1 Az ember dolga a szív előkészítése, de az Úrtól érkezik a nyelv helyes válasza.
2 Tutte le vie dell’uomo gli paiono pure; Ma il Signore pesa gli spiriti	2 Az ember minden útja hibátlan a saját szemében, a lelkeket azonban az Úr veti latra.
3 Rimetti le tue opere nel Signore, E i tuoi pensieri saranno stabiliti	3 Az Úrra bízzad dolgaidat, akkor terveid sikerülnek.
4 Il Signore ha fatto ogni cosa per sè stesso; Eziandio l’empio per lo giorno del male	4 Az Úr mindent önmagáért alkotott, így a bűnöst is a balsors napjára.
5 Chiunque è altiero d’animo è abbominevole al Signore; D’ora in ora egli non resterà impunito	5 Minden gőgös ember utálat az Úr előtt, a kezem rá, hogy nem marad büntetlen! A jó út kezdete: megtenni, ami helyes, ez kedvesebb Istennél, mint áldozatot bemutatni.
6 L’iniquità sarà purgata con benignità, e con verità; E per lo timor del Signore l’uomo si ritrae dal male	6 Könyörület és hűség eltörlik a vétket, s az Úr félelme távol tart a gonosztól.
7 Quando il Signore gradisce le vie dell’uomo, Pacifica con lui eziandio i suoi nemici	7 Ha kedvét leli az Úr az ember útjában, ellenfeleit is békességre téríti.
8 Meglio vale poco con giustizia, Che grandi entrate senza dirittura	8 A kevés többet ér becsületességgel, mint dús jövedelem igazságtalansággal.
9 Il cuor dell’uomo delibera della sua via; Ma il Signore dirizza i suoi passi	9 Az ember kieszeli útját szívében, de az Úr az, aki lépéseit irányítja.
10 Indovinamento è nelle labbra del re; La sua bocca non falla nel giudicio	10 Jóslat van a király ajkán, az ítéleten nem véthet a szája.
11 La stadera, e le bilance giuste son del Signore; Tutti i pesi del sacchetto son sua opera	11 Súly és mérleg az Úr törvénye szerint van, az efód minden köve az ő műve.
12 Operare empiamente è abbominevole ai re; Perciocchè il trono sarà stabilito per giustizia	12 A királyok utálják azokat, akik igaztalant cselekszenek, mert igazságosság teszi a trónt szilárddá.
13 Le labbra giuste son quelle che i re gradiscono; Ed essi amano chi parla dirittamente	13 Az igaz ajkak kedvesek a királynál, szereti azokat, akik helyesen beszélnek.
14 L’ira del re son messi di morte; Ma l’uomo savio la placherà.	14 A király haragja a halál hírnöke, de az okos ember le tudja csillapítani.
15 Nella chiarezza della faccia del re vi è vita; E la sua benevolenza è come la nuvola della pioggia della stagione della ricolta	15 A király arcának derűje életet jelent, a kegye olyan, mint a késői eső.
16 Quant’è egli cosa migliore acquistar sapienza che oro! E quant’è egli cosa più eccellente acquistar prudenza che argento!	16 Szerezz bölcsességet, mert jobb az az aranynál, szerezz okosságot, mert becsesebb az ezüstnél!
17 La strada degli uomini diritti è di stornarsi dal male; Chi osserva la sua via guarda l’anima sua	17 Az igazak pályája távol marad a gonosztól, aki kitart az útján, megmenti lelkét.
18 La superbia viene davanti alla ruina, E l’alterezza dello spirito davanti alla caduta	18 Romlás előtt kevélység jár, és bukás előtt a lélek fennhéjázása.
19 Meglio è essere umile di spirito co’ mansueti, Che spartir le spoglie con gli altieri	19 Többet ér szerényekkel együtt megalázkodni, mint gőgösökkel prédán osztozkodni.
20 Chi è intendente nella parola troverà bene; E beato chi si confida nel Signore	20 Aki az igére hallgat, szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti bizodalmát.
21 Il savio di cuore sarà chiamato intendente; E la dolcezza delle labbra aggiugnerà dottrina	21 Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, de az édesajkú többet ér el.
22 Il senno è una fonte di vita in coloro che ne son dotati; Ma l’ammaestramento degli stolti è stoltizia	22 A belátás élet forrása birtokosának, a balgaság pedig fenyíték a balgáknak.
23 Il cuor dell’uomo savio rende avveduta la sua bocca, E aggiunge dottrina alle sue labbra	23 A bölcs szíve bölccsé teszi száját, és növeli ajka kedvességét.
24 I detti soavi sono un favo di miele, Dolcezza all’anima, e medicina alle ossa	24 Lépes méz a szép szó, édesség a léleknek, és egészség a csontoknak.
25 Vi è tal via che pare diritta all’uomo, Il fine della quale son le vie della morte	25 Van út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.
26 L’anima di chi si affatica si affatica per lui stesso; Perciocchè la sua bocca lo preme	26 A munkást éhsége munkára hajtja, mert a szája készteti.
27 L’uomo scellerato apparecchia del male; E in su le sue labbra vi è come un fuoco ardente.	27 A semmirekellő ember gonosz vermet ás, és ajkán perzselő tűz izzik.
28 L’uomo perverso commette contese; E chi va sparlando disunisce gli amici	28 A hamis ember civódást szít, s a besúgó fejedelmeket idegenít el egymástól.
29 L’uomo violento seduce il suo compagno, E lo conduce per una via che non è buona.	29 Az erőszakos ember elcsábítja barátját, s olyan útra viszi, amely nem jó.
30 Chi chiude gli occhi macchinando perversità, Dimena le labbra quando ha compiuto il male	30 Aki hunyorgat szemével, csalárdságot tervel, aki összeszorítja ajkát, kész már a gonoszra.
31 La canutezza è una corona gloriosa; Ella si troverà nella via della giustizia	31 Az ősz haj ékes korona, tisztesség útján lehet ahhoz jutni.
32 Meglio vale chi è lento all’ira, che il forte; E meglio vale chi signoreggia il suo cruccio, che un prenditor di città	32 Többet ér a türelmes a hősnél, s aki uralkodik önmagán, különb annál, aki városokat hódít.
33 La sorte è gittata nel grembo; Ma dal Signore procede tutto il giudicio di essa	33 Ölbe vetik a sorsot, de minden döntése az Úrtól van.