1 Le disposizioni dell’animo son dell’uomo; Ma la risposta della lingua è dal Signore | 1 Az ember dolga a szív előkészítése, de az Úrtól érkezik a nyelv helyes válasza. |
2 Tutte le vie dell’uomo gli paiono pure; Ma il Signore pesa gli spiriti | 2 Az ember minden útja hibátlan a saját szemében, a lelkeket azonban az Úr veti latra. |
3 Rimetti le tue opere nel Signore, E i tuoi pensieri saranno stabiliti | 3 Az Úrra bízzad dolgaidat, akkor terveid sikerülnek. |
4 Il Signore ha fatto ogni cosa per sè stesso; Eziandio l’empio per lo giorno del male | 4 Az Úr mindent önmagáért alkotott, így a bűnöst is a balsors napjára. |
5 Chiunque è altiero d’animo è abbominevole al Signore; D’ora in ora egli non resterà impunito | 5 Minden gőgös ember utálat az Úr előtt, a kezem rá, hogy nem marad büntetlen! A jó út kezdete: megtenni, ami helyes, ez kedvesebb Istennél, mint áldozatot bemutatni. |
6 L’iniquità sarà purgata con benignità, e con verità; E per lo timor del Signore l’uomo si ritrae dal male | 6 Könyörület és hűség eltörlik a vétket, s az Úr félelme távol tart a gonosztól. |
7 Quando il Signore gradisce le vie dell’uomo, Pacifica con lui eziandio i suoi nemici | 7 Ha kedvét leli az Úr az ember útjában, ellenfeleit is békességre téríti. |
8 Meglio vale poco con giustizia, Che grandi entrate senza dirittura | 8 A kevés többet ér becsületességgel, mint dús jövedelem igazságtalansággal. |
9 Il cuor dell’uomo delibera della sua via; Ma il Signore dirizza i suoi passi | 9 Az ember kieszeli útját szívében, de az Úr az, aki lépéseit irányítja. |
10 Indovinamento è nelle labbra del re; La sua bocca non falla nel giudicio | 10 Jóslat van a király ajkán, az ítéleten nem véthet a szája. |
11 La stadera, e le bilance giuste son del Signore; Tutti i pesi del sacchetto son sua opera | 11 Súly és mérleg az Úr törvénye szerint van, az efód minden köve az ő műve. |
12 Operare empiamente è abbominevole ai re; Perciocchè il trono sarà stabilito per giustizia | 12 A királyok utálják azokat, akik igaztalant cselekszenek, mert igazságosság teszi a trónt szilárddá. |
13 Le labbra giuste son quelle che i re gradiscono; Ed essi amano chi parla dirittamente | 13 Az igaz ajkak kedvesek a királynál, szereti azokat, akik helyesen beszélnek. |
14 L’ira del re son messi di morte; Ma l’uomo savio la placherà. | 14 A király haragja a halál hírnöke, de az okos ember le tudja csillapítani. |
15 Nella chiarezza della faccia del re vi è vita; E la sua benevolenza è come la nuvola della pioggia della stagione della ricolta | 15 A király arcának derűje életet jelent, a kegye olyan, mint a késői eső. |
16 Quant’è egli cosa migliore acquistar sapienza che oro! E quant’è egli cosa più eccellente acquistar prudenza che argento! | 16 Szerezz bölcsességet, mert jobb az az aranynál, szerezz okosságot, mert becsesebb az ezüstnél! |
17 La strada degli uomini diritti è di stornarsi dal male; Chi osserva la sua via guarda l’anima sua | 17 Az igazak pályája távol marad a gonosztól, aki kitart az útján, megmenti lelkét. |
18 La superbia viene davanti alla ruina, E l’alterezza dello spirito davanti alla caduta | 18 Romlás előtt kevélység jár, és bukás előtt a lélek fennhéjázása. |
19 Meglio è essere umile di spirito co’ mansueti, Che spartir le spoglie con gli altieri | 19 Többet ér szerényekkel együtt megalázkodni, mint gőgösökkel prédán osztozkodni. |
20 Chi è intendente nella parola troverà bene; E beato chi si confida nel Signore | 20 Aki az igére hallgat, szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti bizodalmát. |
21 Il savio di cuore sarà chiamato intendente; E la dolcezza delle labbra aggiugnerà dottrina | 21 Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, de az édesajkú többet ér el. |
22 Il senno è una fonte di vita in coloro che ne son dotati; Ma l’ammaestramento degli stolti è stoltizia | 22 A belátás élet forrása birtokosának, a balgaság pedig fenyíték a balgáknak. |
23 Il cuor dell’uomo savio rende avveduta la sua bocca, E aggiunge dottrina alle sue labbra | 23 A bölcs szíve bölccsé teszi száját, és növeli ajka kedvességét. |
24 I detti soavi sono un favo di miele, Dolcezza all’anima, e medicina alle ossa | 24 Lépes méz a szép szó, édesség a léleknek, és egészség a csontoknak. |
25 Vi è tal via che pare diritta all’uomo, Il fine della quale son le vie della morte | 25 Van út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet. |
26 L’anima di chi si affatica si affatica per lui stesso; Perciocchè la sua bocca lo preme | 26 A munkást éhsége munkára hajtja, mert a szája készteti. |
27 L’uomo scellerato apparecchia del male; E in su le sue labbra vi è come un fuoco ardente. | 27 A semmirekellő ember gonosz vermet ás, és ajkán perzselő tűz izzik. |
28 L’uomo perverso commette contese; E chi va sparlando disunisce gli amici | 28 A hamis ember civódást szít, s a besúgó fejedelmeket idegenít el egymástól. |
29 L’uomo violento seduce il suo compagno, E lo conduce per una via che non è buona. | 29 Az erőszakos ember elcsábítja barátját, s olyan útra viszi, amely nem jó. |
30 Chi chiude gli occhi macchinando perversità, Dimena le labbra quando ha compiuto il male | 30 Aki hunyorgat szemével, csalárdságot tervel, aki összeszorítja ajkát, kész már a gonoszra. |
31 La canutezza è una corona gloriosa; Ella si troverà nella via della giustizia | 31 Az ősz haj ékes korona, tisztesség útján lehet ahhoz jutni. |
32 Meglio vale chi è lento all’ira, che il forte; E meglio vale chi signoreggia il suo cruccio, che un prenditor di città | 32 Többet ér a türelmes a hősnél, s aki uralkodik önmagán, különb annál, aki városokat hódít. |
33 La sorte è gittata nel grembo; Ma dal Signore procede tutto il giudicio di essa | 33 Ölbe vetik a sorsot, de minden döntése az Úrtól van. |