A zsoltárok könyve 102

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Bibbia Diodati
¹ A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	¹ Orazione dell’afflitto, essendo angosciato, e spandendo il suo lamento davanti a Dio. SIGNORE, ascolta la mia orazione, E venga il mio grido infino a te.
² Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	² Non nasconder la tua faccia da me; Nel giorno che io sono in distretta, inchina a me il tuo orecchio; Nel giorno che io grido, affrettati a rispondermi.
³ Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	³ Perciocchè i miei giorni son venuti meno come fumo, E le mie ossa sono arse come un tizzone.
⁴ Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	⁴ Il mio cuore è stato percosso come erba, Ed è seccato; Perciocchè io ho dimenticato di mangiare il mio pane.
⁵ A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	⁵ Le mie ossa sono attaccate alla mia carne, Per la voce de’ miei gemiti.
⁶ Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	⁶ Io son divenuto simile al pellicano del deserto; E son come il gufo delle solitudini.
⁷ A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	⁷ Io vegghio, e sono Come il passero solitario sopra il tetto. I miei nemici mi fanno vituperio tuttodì;
⁸ Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	⁸ Quelli che sono infuriati contro a me fanno delle esecrazioni di me.
⁹ Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	⁹ Perciocchè io ho mangiata la cenere come pane, Ed ho temperata la mia bevanda con lagrime.
¹⁰ Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	¹⁰ Per la tua indegnazione, e per lo tuo cruccio; Perciocchè, avendomi levato ad alto, tu mi hai gettato a basso.
¹¹ haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	¹¹ I miei giorni son come l’ombra che dichina; Ed io son secco come erba
¹² Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	¹² Ma tu, Signore, dimori in eterno E la tua memoria è per ogni età.
¹³ De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	¹³ Tu ti leverai, tu avrai compassione di Sion; Perciocchè egli è tempo di averne pietà; Perciocchè il termine è giunto.
¹⁴ Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	¹⁴ Imperocchè i tuoi servitori hanno affezione alle pietre di essa, Ed hanno pietà della sua polvere.
¹⁵ Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	¹⁵ E le genti temeranno il Nome del Signore, E tutti i re della terra la tua gloria,
¹⁶ De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	¹⁶ Quando il Signore avrà riedificata Sion, Quando egli sarà apparito nella sua gloria,
¹⁷ Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	¹⁷ Ed avrà volto lo sguardo all’orazione de’ desolati, E non avrà sprezzata la lor preghiera.
¹⁸ Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	¹⁸ Ciò sarà scritto all’età a venire; E il popolo che sarà creato loderà il Signore.
¹⁹ Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	¹⁹ Perciocchè egli avrà riguardato dall’alto luogo della sua santità; Perciocchè il Signore avrà mirato dal cielo verso la terra;
²⁰ Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	²⁰ Per udire i gemiti de’ prigioni; Per isciogliere quelli ch’erano condannati a morte;
²¹ hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	²¹ Acciocchè si narri in Sion il Nome del Signore, E la sua lode in Gerusalemme.
²² Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	²² Quando i popoli e i regni saranno raunati insieme, Per servire al Signore
²³ amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	²³ Egli ha tra via abbattute le mie forze; Egli ha scorciati i miei giorni.
²⁴ Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	²⁴ Io dirò: O Dio mio, non farmi trapassare al mezzo de’ miei dì; I tuoi anni durano per ogni età.
²⁵ »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	²⁵ Tu fondasti già la terra; E i cieli son l’opera delle tue mani;
²⁶ Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	²⁶ Queste cose periranno, ma tu dimorerai; Ed esse invecchieranno tutte, come un vestimento; Tu le muterai come una vesta, e trapasseranno.
²⁷ Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	²⁷ Ma tu sei sempre lo stesso, E gli anni tuoi non finiranno giammai.
²⁸ Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	²⁸ I figliuoli de’ tuoi servitori abiteranno, E la progenie loro sarà stabilita nel tuo cospetto
²⁹ Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati