A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 De Davide. Bendiz, ó minha alma, o Senhor, e todas as coisas que há dentro de mim (bendigam) o seu santo nome.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Bendiz, ó minha alma, o Senhor, e não esqueças nenhum dos seus benefícios.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 É ele quem perdoa todas as tuas culpas, e que sara todas as tuas enfermidades.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 E ele quem resgata da morte a tua vida, e que te coroa de misericórdia e de graça.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 É ele quem sacia de bens a tua vida; renova-se, como a da águia, a tua juventude.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 O Senhor faz as obras de justiça, e defende o direito de todos os oprimidos.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Fez conhecer a Moisés os seus caminhos, aos filhos de Israel as suas obras.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 O Senhor é misericordioso e compassivo, lento para a ira e muito clemente.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Não está sempre a contender, nem guarda ressentimento para sempre.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 Não nos trata segundo os nossos pecados, nem nos retribui segundo as nossas culpas.
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 Antes, quanto o céu está elevado acima da terra, tanto prevalece a sua misericórdia para com os que o temem.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 Quanto o oriente dista do ocidente, tanto ele afasta de nós os nossos delitos.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Como um pai se compadece dos seus filhos, assim se compadece o Senhor dos que o temem,
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 porque ele sabe bem que somos formados: lembra-se de que somos pó,
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 Os dias do homem são semelhantes ao feno; como a flor do campo, assim floresce:
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 apenas é tocada pelo vento, já não existe; nem o seu lugar o conhece mais.
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 Porém a misericórdia do Senhor estende-se desde a eternidade e para sempre sobre os que o temem, e a sua justiça (exerce-se) com os filhos dos filhos,
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 com aqueles que guardam a sua aliança, e se lembram dos seus mandamentos, para os observar.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 O Senhor estabeleceu o seu trono no céu, e o seu reino domina todas as coisas.
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 Bendizei o Senhor, vós todos os seus anjos, que sois poderosos em força, que executais as suas ordens, prontos para obedecer à sua palavra.
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 Bendizei o Senhor, vós todos os seus exércitos, vós, seus ministros, que fazeis a sua vontade.
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 Bendizei o Senhor, vós todas as suas obras, em todos os lugares do seu domínio. Bendiz, ó minha alma, o Senhor.
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«