Livre des Psaumes 142

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Poème. De David. Quand il était dans la caverne. Prière.	1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.
2 A Yahvé mon cri! J'implore. A Yahvé mon cri! Je supplie.	2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.
3 Je déverse devant lui ma plainte, ma détresse, je la mets devant lui,	3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.
4 alors que le souffle me manque; mais toi, tu connais mon sentier. Sur le chemin où je vais ilsm'ont caché un piège.	4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.
5 Regarde à droite et vois, pas un qui me reconnaisse. Le refuge se dérobe à moi, pas un qui ait soinde mon âme.	5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.
6 Je m'écrie vers toi, Yahvé, je dis: Toi, mon abri, ma part dans la terre des vivants!	6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.
7 Sois attentif à ma clameur, je suis à bout de force. Délivre-moi de mes persécuteurs, eux sont plusforts que moi!	7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.
8 Fais sortir de prison mon âme, que je rende grâce à ton nom! Autour de moi les justes ferontcercle, à cause du bien que tu m'as fait.	8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«