Psalms 137

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 By the rivers of Babylon we sat and wept at the memory of Zion.	1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
2 On the poplars there we had hung up our harps.	2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,
3 For there our gaolers had asked us to sing them a song, our captors to make merry, 'Sing us one ofthe songs of Zion.'	3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.
4 How could we sing a song of Yahweh on alien soil?	4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?
5 If I forget you, Jerusalem, may my right hand wither!	5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6 May my tongue remain stuck to my palate if I do not keep you in mind, if I do not count Jerusalem thegreatest of my joys.	6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!
7 Remember, Yahweh, to the Edomites' cost, the day of Jerusalem, how they said, 'Down with it! Raseit to the ground!'	7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«
8 Daughter of Babel, doomed to destruction, a blessing on anyone who treats you as you treated us,	8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!
9 a blessing on anyone who seizes your babies and shatters them against a rock!	9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!