Psalms 74

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 A maskil of Asaph. I Why, God, have you cast us off forever? Why does your anger burn against the sheep of your pasture?	1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2 Remember your flock that you gathered of old, the tribe you redeemed as your very own. Remember Mount Zion where you dwell.	2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
3 Turn your steps toward the utter ruins, toward the sanctuary devastated by the enemy.	3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4 Your foes roared triumphantly in your shrine; they set up their own tokens of victory.	4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5 They hacked away like foresters gathering boughs, swinging their axes in a thicket of trees.	5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
6 They smashed all your engraved work, pounded it with hammer and pick.	6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
7 They set your sanctuary on fire; the abode of your name they razed and profaned.	7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
8 They said in their hearts, "Destroy them all! Burn all the shrines of God in the land!"	8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9 Now we see no signs, we have no prophets, no one who knows how long.	9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
10 How long, O God, shall the enemy jeer? Shall the foe revile your name forever?	10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11 Why draw back your right hand, why keep it idle beneath your cloak?	11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
12 Yet you, God, are my king from of old, winning victories throughout the earth.	12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 You stirred up the sea in your might; you smashed the heads of the dragons on the waters.	13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 You crushed the heads of Leviathan, tossed him for food to the sharks.	14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 You opened up springs and torrents, brought dry land out of the primeval waters.	15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 Yours the day and yours the night; you set the moon and sun in place.	16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 You fixed all the limits of the earth; summer and winter you made.	17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Remember how the enemy has jeered, O LORD, how a foolish people has reviled your name.	18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 Do not surrender to beasts those who praise you; do not forget forever the life of your afflicted.	19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Look to your covenant, for the land is filled with gloom; the pastures, with violence.	20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Let not the oppressed turn back in shame; may the poor and needy praise your name.	21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Arise, God, defend your cause; remember the constant jeers of the fools.	22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Do not ignore the clamor of your foes, the unceasing uproar of your enemies.	23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!