Psalms 77

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 I cried unto God with my voice, even unto God with my voice; and he gave ear unto me.	1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.
2 In the day of my trouble I sought the Lord: my sore ran in the night, and ceased not: my soul refused to be comforted.	2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.
3 I remembered God, and was troubled: I complained, and my spirit was overwhelmed. Selah.	3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.
4 Thou holdest mine eyes waking: I am so troubled that I cannot speak.	4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.
5 I have considered the days of old, the years of ancient times.	5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.
6 I call to remembrance my song in the night: I commune with mine own heart: and my spirit made diligent search.	6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.
7 Will the Lord cast off for ever? and will he be favourable no more?	7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.
8 Is his mercy clean gone for ever? doth his promise fail for evermore?	8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?
9 Hath God forgotten to be gracious? hath he in anger shut up his tender mercies? Selah.	9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?
10 And I said, This is my infirmity: but I will remember the years of the right hand of the most High.	10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?
11 I will remember the works of the LORD: surely I will remember thy wonders of old.	11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«
12 I will meditate also of all thy work, and talk of thy doings.	12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,
13 Thy way, O God, is in the sanctuary: who is so great a God as our God?	13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.
14 Thou art the God that doest wonders: thou hast declared thy strength among the people.	14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
15 Thou hast with thine arm redeemed thy people, the sons of Jacob and Joseph. Selah.	15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.
16 The waters saw thee, O God, the waters saw thee; they were afraid: the depths also were troubled.	16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.
17 The clouds poured out water: the skies sent out a sound: thine arrows also went abroad.	17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.
18 The voice of thy thunder was in the heaven: the lightnings lightened the world: the earth trembled and shook.	18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.
19 Thy way is in the sea, and thy path in the great waters, and thy footsteps are not known.	19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.
20 Thou leddest thy people like a flock by the hand of Moses and Aaron.	20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.
	21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.