Job 3

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 After this opened Job his mouth, and cursed his day.	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 And Job spake, and said,	2 és mondta:
3 Let the day perish wherein I was born, and the night in which it was said, There is a man child conceived.	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Let that day be darkness; let not God regard it from above, neither let the light shine upon it.	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Let darkness and the shadow of death stain it; let a cloud dwell upon it; let the blackness of the day terrify it.	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 As for that night, let darkness seize upon it; let it not be joined unto the days of the year, let it not come into the number of the months.	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Lo, let that night be solitary, let no joyful voice come therein.	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Let them curse it that curse the day, who are ready to raise up their mourning.	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Let the stars of the twilight thereof be dark; let it look for light, but have none; neither let it see the dawning of the day:	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Because it shut not up the doors of my mother's womb, nor hid sorrow from mine eyes.	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Why died I not from the womb? why did I not give up the ghost when I came out of the belly?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Why did the knees prevent me? or why the breasts that I should suck?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 For now should I have lain still and been quiet, I should have slept: then had I been at rest,	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 With kings and counsellers of the earth, which built desolate places for themselves;	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 Or with princes that had gold, who filled their houses with silver:	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Or as an hidden untimely birth I had not been; as infants which never saw light.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 There the wicked cease from troubling; and there the weary be at rest.	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 There the prisoners rest together; they hear not the voice of the oppressor.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 The small and great are there; and the servant is free from his master.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Wherefore is light given to him that is in misery, and life unto the bitter in soul;	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 Which long for death, but it cometh not; and dig for it more than for hid treasures;	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 Which rejoice exceedingly, and are glad, when they can find the grave?	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 Why is light given to a man whose way is hid, and whom God hath hedged in?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 For my sighing cometh before I eat, and my roarings are poured out like the waters.	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 For the thing which I greatly feared is come upon me, and that which I was afraid of is come unto me.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 I was not in safety, neither had I rest, neither was I quiet; yet trouble came.	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«