Az énekek éneke 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Az Énekek Éneke Salamontól.	1 Il Cantico de’ cantici di Salomone
2 Csókoljon engem szája csókjával! Hisz szerelmed bornál is édesebb!	2 BACIMI egli de’ baci della sua bocca; Perciocchè i tuoi amori son migliori che il vino.
3 Keneteid illata kellemes, neved kiöntött olaj, ezért szeretnek téged a lányok!	3 Per l’odore de’ tuoi preziosi olii odoriferi, Il tuo nome è un olio odorifero sparso, Ti amano le fanciulle.
4 Vonj engem magad után, siessünk keneteid illata után! Vezess, ó király, a kamrádba, vigadjunk és örvendezzünk veled, magasztaljuk szerelmedet, amely bornál is édesebb! Méltán szeretnek téged!	4 Tirami, noi correremo dietro a te; Il re mi ha introdotta nelle sue camere; Noi gioiremo, e ci rallegreremo in te; Noi ricorderemo i tuoi amori, anzi che il vino; Gli uomini diritti ti amano.
5 Lebarnult vagyok, mégis szép, Jeruzsálem leányai! Olyan, mint Kedár sátrai, mint Salamon kárpitjai.	5 O figliuole di Gerusalemme, io son bruna, ma bella; Come le tende di Chedar, come i padiglioni di Salomone.
6 Ne csodáljatok azért, hogy lebarnultam, hogy a nap megbarnított! Anyám fiai nehezteltek rám, szőlőt őriztettek velem, a magam szőlőjét azonban nem őriztem!	6 Non riguardate che io son bruna; Perciocchè il sole mi ha tocca co’ suoi raggi; I figliuoli di mia madre si sono adirati contro a me; Mi hanno posta guardiana delle vigne; Io non ho guardata la mia vigna, che è mia
7 Mondd meg nekem, lelkem szerelmese, hol legeltetsz, merre delelteted nyájadat, hogy ne kelljen kóborolnom társaid nyájai körül!	7 O tu, il qual l’anima mia ama, dichiarami Ove tu pasturi la greggia, Ed ove tu la fai posare in sul mezzodì; Perciocchè, perchè sarei io come una donna velata Presso alle mandre de’ tuoi compagni?
8 Ha nem tudsz eligazodni, te legszebb a nők közt, indulj és menj el a nyáj nyomán, és legeltesd gidáidat a pásztorok sátrai mellett! –	8 Se tu nol sai, o la più bella d’infra le femmine, Esci seguendo la traccia delle pecore, E pastura le tue caprette. Presso alle tende de’ pastori.
9 A fáraó szekerébe fogott lovaimhoz hasonlítalak téged, kedvesem!	9 AMICA mia, io ti assomiglio alle cavalle Che sono a’ carri di Faraone.
10 Szépek orcáid, mint a gerlicéé, és nyakad, mint a gyöngyfüzér!	10 Le tue guance son belle ne’ lor fregi, E il tuo collo ne’ suoi monili.
11 Aranyláncocskát készítünk számodra ezüstszemekkel kirakva. –	11 Noi ti faremo de’ fregi d’oro Con punti d’argento
12 Miközben a király nyugvóhelyén pihen, nárduszom illatát árasztja.	12 Mentre il re è nel suo convito, Il mio nardo ha renduto il suo odore.
13 Olyan a kedvesem hozzám, mint a mirhatáska: a keblemen pihen az éjjel.	13 Il mio amico m’è un sacchetto di mirra, Che passa la notte sul mio seno.
14 Olyan a kedvesem hozzám, mint a ciprusfürt Engedi szőlőhegyén. –	14 Il mio amico m’è un grappolo di cipro Delle vigne di En-ghedi.
15 De szép vagy, szerelmem, de szép vagy! Szemeid olyanok, mint a galambok. –	15 Eccoti bella, amica mia, eccoti bella; I tuoi occhi somigliano quelli de’ colombi.
16 De szép vagy, kedvesem, milyen gyönyörűséges! Üde zöld a fekvőhelyünk,	16 Eccoti bello, amico mio, ed anche piacevole; Il nostro letto eziandio è verdeggiante.
17 cédrusok a házunk gerendái, ciprus borítja falunkat.	17 Le travi delle nostre case son di cedri, I nostri palchi son di cipressi