A zsoltárok könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 Magistro chori, Idithun. Psalmus. David.
2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«	2 Dixi: “ Custodiam vias meas, ut non delinquam in lingua mea; ponam ori meo custodiam, donec consistit peccator adversum me ”.
3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.	3 Tacens obmutui et silui absque ullo bono, et dolor meus renovatus est.
4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.	4 Concaluit cor meum intra me, et in meditatione mea exarsit ignis.
5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«	5 Locutus sum in lingua mea: “ Notum fac mihi, Domine, finem meum; et numerum dierum meorum quis est, ut sciam quam brevis sit vita mea ”.
6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.	6 Ecce paucorum palmorum fecisti dies meos, et spatium vitae meae tamquam nihilum ante te. Etenim universa vanitas omnis homo constitutus est.
7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.	7 Etenim ut imago pertransit homo. Etenim vanitas est et concitatur; thesaurizat et ignorat quis congregabit ea.
8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.	8 Et nunc quae est exspectatio mea, Domine? Spes mea apud te est.
9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.	9 Ab omnibus iniquitatibus meis erue me, opprobrium insipienti ne ponas me.
10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.	10 Obmutui et non aperiam os meum, quoniam tu fecisti.
11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.	11 Amove a me plagas tuas: ab ictu manus tuae ego defeci.
12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!	12 In increpationibus, propter iniquitatem, corripuisti hominem, et tabescere fecisti, sicut tinea, desiderabilia eius. Etenim vanitas omnis homo.
13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.	13 Exaudi orationem meam, Domine, et clamorem meum auribus percipe. Ad lacrimas meas ne obsurdescas, quoniam advena ego sum apud te, peregrinus sicut omnes patres mei.
14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!	14 Avertere a me, ut refrigerer, priusquam abeam et non sim amplius.