A zsoltárok könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I will keep my mouth with a bridle, while the wicked is before me.
2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«	2 I was dumb with silence, I held my peace, even from good; and my sorrow was stirred.
3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.	3 My heart was hot within me, while I was musing the fire burned: then spake I with my tongue,
4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.	4 LORD, make me to know mine end, and the measure of my days, what it is; that I may know how frail I am.
5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«	5 Behold, thou hast made my days as an handbreadth; and mine age is as nothing before thee: verily every man at his best state is altogether vanity. Selah.
6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.	6 Surely every man walketh in a vain shew: surely they are disquieted in vain: he heapeth up riches, and knoweth not who shall gather them.
7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.	7 And now, Lord, what wait I for? my hope is in thee.
8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.	8 Deliver me from all my transgressions: make me not the reproach of the foolish.
9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.	9 I was dumb, I opened not my mouth; because thou didst it.
10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.	10 Remove thy stroke away from me: I am consumed by the blow of thine hand.
11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.	11 When thou with rebukes dost correct man for iniquity, thou makest his beauty to consume away like a moth: surely every man is vanity. Selah.
12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!	12 Hear my prayer, O LORD, and give ear unto my cry; hold not thy peace at my tears: for I am a stranger with thee, and a sojourner, as all my fathers were.
13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.	13 O spare me, that I may recover strength, before I go hence, and be no more.
14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!