A zsoltárok könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 'Al maestro del coro, Iditun. Salmo. Di Davide.'
2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«	2 Ho detto: "Veglierò sulla mia condotta per non peccare con la mia lingua; porrò un freno alla mia bocca mentre l'empio mi sta dinanzi".
3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.	3 Sono rimasto quieto in silenzio: tacevo privo di bene, la sua fortuna ha esasperato il mio dolore.
4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.	4 Ardeva il cuore nel mio petto, al ripensarci è divampato il fuoco; allora ho parlato:
5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«	5 "Rivelami, Signore, la mia fine; quale sia la misura dei miei giorni e saprò quanto è breve la mia vita".
6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.	6 Vedi, in pochi palmi hai misurato i miei giorni e la mia esistenza davanti a te è un nulla. Solo un soffio è ogni uomo che vive,
7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.	7 come ombra è l'uomo che passa; solo un soffio che si agita, accumula ricchezze e non sa chi le raccolga.
8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.	8 Ora, che attendo, Signore? In te la mia speranza.
9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.	9 Liberami da tutte le mie colpe, non rendermi scherno dello stolto.
10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.	10 Sto in silenzio, non apro bocca, perché sei tu che agisci.
11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.	11 Allontana da me i tuoi colpi: sono distrutto sotto il peso della tua mano.
12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!	12 Castigando il suo peccato tu correggi l'uomo, corrodi come tarlo i suoi tesori. Ogni uomo non è che un soffio.
13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.	13 Ascolta la mia preghiera, Signore, porgi l'orecchio al mio grido, non essere sordo alle mie lacrime, poiché io sono un forestiero, uno straniero come tutti i miei padri.
14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!	14 Distogli il tuo sguardo, che io respiri, prima che me ne vada e più non sia.