A zsoltárok könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW JERUSALEM
1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 [For the choirmaster For Jeduthun Psalm Of David] I said, 'I wil watch how I behave so that I do notsin by my tongue. I will keep a muzzle on my mouth as long as any sinner is near.'
2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«	2 I stayed dumb, silent, speechless, but the sinner's prosperity redoubled my torment.
3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.	3 My heart had been smouldering within me, but at the thought of this it flared up and the words camebursting out,
4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.	4 'Yahweh, let me know my fate, how much longer I have to live. Show me just how frail I am.
5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«	5 'Look, you have given me but a hand's breadth or two of life, the length of my life is as nothing to you.Every human being that stands on earth is a mere puff of wind,
6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.	6 every human being that walks only a shadow; a mere puff of wind is the wealth stored away -- noknowing who wil profit from it.'
7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.	7 So now, Lord, what am I to hope for? My hope is in you.
8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.	8 Save me from al my sins, do not make me the butt of fools.
9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.	9 I keep silence, I speak no more since you yourself have been at work.
10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.	10 Take your scourge away from me. I am worn out by the blows you deal me.
11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.	11 You correct human beings by punishing sin, like a moth you eat away all their desires -- a humanbeing is a mere puff of wind.
12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!	12 Yahweh, hear my prayer, listen to my cry for help, do not remain deaf to my weeping. For I am astranger in your house, a nomad like al my ancestors.
13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.	13 Turn away your gaze that I may breathe freely before I depart and am no more!
14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!