A zsoltárok könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 For the leader, for Jeduthun. A psalm of David.
2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«	2 I said, "I will watch my ways, lest I sin with my tongue; I will set a curb on my mouth."
3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.	3 Dumb and silent before the wicked, I refrained from any speech. But my sorrow increased;
4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.	4 my heart smoldered within me. In my thoughts a fire blazed up, and I broke into speech:
5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«	5 LORD, let me know my end, the number of my days, that I may learn how frail I am.
6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.	6 You have given my days a very short span; my life is as nothing before you. All mortals are but a breath. Selah
7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.	7 Mere phantoms, we go our way; mere vapor, our restless pursuits; we heap up stores without knowing for whom.
8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.	8 And now, Lord, what future do I have? You are my only hope.
9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.	9 From all my sins deliver me; let me not be the taunt of fools.
10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.	10 I was silent and did not open my mouth because you were the one who did this.
11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.	11 Take your plague away from me; I am ravaged by the touch of your hand.
12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!	12 You rebuke our guilt and chasten us; you dissolve all we prize like a cobweb. All mortals are but a breath. Selah
13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.	13 Listen to my prayer, LORD, hear my cry; do not be deaf to my weeping! I sojourn with you like a passing stranger, a guest, like all my ancestors.
14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!	14 Turn your gaze from me, that I may find peace before I depart to be no more.