A zsoltárok könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 Unto the end, for Idithun himself, a canticle of David.
2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«	2 I said: I will take heed to my ways : that I sin not with my tongue. I have set guard to my mouth, when the sinner stood against me.
3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.	3 I was dumb, and was humbled, and kept silence from good things : and my sorrow was renewed.
4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.	4 My heart grew hot within me : and in my meditation a fire shall flame out.
5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«	5 I spoke with my tongue : O Lord, make me know my end. And what is the number of my days : that I may know what is wanting to me.
6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.	6 Behold thou hast made my days measurable : and my substance is as nothing before thee. And indeed all things are vanity : every man living.
7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.	7 Surely man passeth as an image : yea, and he is disquieted in vain. He storeth up : and he knoweth not for whom he shall gather these things.
8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.	8 And now what is my hope? is it not the Lord? and my substance is with thee.
9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.	9 Deliver thou me from all my iniquities : thou hast made me a reproach to the fool.
10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.	10 I was dumb, and I opened not my mouth, because thou hast done it.
11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.	11 Remove thy scourges from me. The strength of thy hand hath made me faint in rebukes:
12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!	12 thou hast corrected man for iniquity. And thou hast made his soul to waste away like a spider : surely in vain is any man disquieted.
13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.	13 Hear my prayer, O Lord, and my supplication : give ear to my tears. Be not silent : for I am a stranger with thee, and a sojourner as all my fathers were.
14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!	14 O forgive me, that I may be refreshed, before I go hence, and be no more.