Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 Sopra questo spaventoe lo mio cuore, ed è mosso del suo luogo.
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 Udite quello che si dice nel terrore della boce sua, e lo suono della bocca sua procedente.
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 Sotto ogni cielo elli considera, e lo lume suo sopra li termini della terra.
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 Dopo lui ruggirà lo suono, e tonerà colla voce della sua grandezza; e non s' investigherà, quando udita sarà la voce sua.
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 Tuonerà Iddio nella voce sua maravigliosamente, il quale fae le grandi cose e da non cercare.
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 Il quale comanda alla neve, ch' ella scenda in terra, e alle piove del verno, e alli venti piovali della sua fortezza.
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 Il quale segna nelle mani d'ogni uomo, acciò che ciascuno conosca li suoi lavorii.
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 Vada la bestia nello buco suo, e nella spelonca sua si stia.
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 Dalle cose più dentro viene la tempesta; dalla parte settentrionale lo freddo.
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 Soffiante Iddio, cresce lo freddo; e da capo le altissime acque sono sparte.
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 Lo grano desidera li nuvoli, e li nuvoli spargono lo suo lume.
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 Li quali risplendono intorno in ciascuna parte, dove la volontà dello governante mena loro, ad ogni cosa che comanderae a loro sopra la faccia del mondo delle terre;
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 ovvero in una schiatta, ovvero nella sua terra, ovvero in qualunque luogo della sua misericordia lui comanda ch' egli sieno trovati.
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 Ascolta queste cose, Iob; sta, e considera le maraviglie di Dio.
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 Or sai tu, quando comanderà Iddio alle piove, ch' elle mostrino la luce delli suoi nuvoli?
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 Or sai tu li gran sentieri delli nuvoli, e le perfette scienze?
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 E non sono li vestimenti tuoi caldi, quando percossa sarà la terra dallo austro? (cioè vento).
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 Forse che tu fabbricasti li cieli con lui, li quali sono sparti, sodi quasi come di bronzo?
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 Mostra a noi quello che noi diciamo a lui; in verità noi ci volgiamo nelle tenebre.
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 Chi narrerà a lui quelle cose ch' io favello? e già se l' uomo favellerà, sarà divorato.
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 Ma ora non vedono luce; sùbito l'aere sarà costretto in nuvoli, e lo vento trapassante scaccerà quelle.
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 Dall' acquilone viene l'oro, e a Dio la paurosa lode.
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 Degnamente lui trovare non possiamo; grande è di forza e di giudicio e di giustizia, e narrare non si puote.
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 Perciò temeranno lui gli uomini, e non ardiranno di contemplare tutti coloro che credono sè essere savii.