Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 - Di ciò s'atterrisce il mio cuore, e balza fuor dal suo posto:
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 udite, udite il rombo della sua voce, e il suono che parte dalla bocca di lui;
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 sotto tutti i cieli ei lo sprigiona, e la sua folgore verso gli estremi della terra:
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 dietro ad essa ruggisce un fragore, tuona [Dio] con la sua voce maestosa, nè s'investiga allorchè s'ascolta la sua voce.
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 Tuona Dio con la sua voce mirabilmente, egli che opera cose grandi e imperscrutabili.
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 Comanda egli alla neve che cada sulla terra, e alle piogge invernali e ai suoi violenti acquazzoni;
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 le mani di ogni uomo ei chiude in un sigillo, affinchè riconosca ciascuno le opere sue:
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 allor la fiera entra nella tana, e dentro la sua grotta dimora.
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 Dai luoghi reconditi vien fuori la tempesta, e da Arturo il freddo;
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 al soffiar di Dio si forma il ghiaccio, e di nuovo s'espandono abbondantissime acque.
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 Il frumento desidera le nubi, e le nubi lanciano la loro folgore:
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 esse s'aggirano all'intorno, ovunque le meni la volontà di chi le governa, per compiere tutto ciò ch'ei loro comandasulla superficie dell'orbe della terra,
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 sia in una sola tribù, sia nella sua terra, sia ovunque la sua bontà vuol che si trovino.
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 Presta a ciò orecchio, o Giobbe, férmati, e considera le meraviglie di Dio.
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 capisci tu forse quando Dio abbia comandato alle pioggedi mostrar la folgore delle sue nubi?
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 capisci tu forse le vie delle nubi, per cognizioni grandi e perfette?
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 Non s'infocano forse le tue vesti, allorchè la terra è invasa dal vento del sud?
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 Forse hai tu fabbricato insiem con Lui i cieliche sono saldissimi come se di bronzo fuso?
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 Facci sapere che cosa potremo dire a Lui, perchè noi siamo involti nelle tenebre.
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 Chi riferirà a Lui ciò che io dico? sol che l'uomo ne parli, sarà annientato.
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 Ed or non si vede la luce, [impedita dall']aere addensatosi a un tratto in nuvole; ma un vento passa e le disperde,
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 dal settentrione un aureo [fulgore] s'avanza. A Dio [si deve] lode con tremore:
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 degnamente non possiamo ritrovarlo; egli è grande per fortezza, giudizio e giustizia, nè si può enarrare.
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 Perciò gli uomini devono temerlo, nè ardiranno contemplarlo tutti coloro che si ritengono sapienti.»