Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 Il cuor mi trema eziandio di questo, E si muove dal luogo suo.
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 Udite pure il suo tremendo tuono, E il mormorare ch’esce dalla sua bocca.
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 Egli lo lancia sotto tutti i cieli, E la sua fiamma sopra le estremità della terra;
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 Dopo la quale rugge il tuono; egli tuona con la voce della sua altezza, E non indugia quelle cose, dopo che la sua voce è stata udita.
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 Iddio tuona maravigliosamente con la sua voce; Egli fa cose tanto grandi, che noi non possiam comprenderle
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 Perciocchè egli dice alla neve: Cadi in su la terra; E parimente al nembo della pioggia, al nembo delle sue forti piogge.
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 Egli rinchiude ogni uomo in casa, Come per riconoscer tutti i suoi lavoratori.
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 E le fiere se n’entrano ne’ lor nascondimenti, E dimorano ne’ lor ricetti.
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 La tempesta viene dall’Austro, E il freddo dal Settentrione.
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 Iddio, col suo soffio, produce il ghiaccio, E fa che le acque che si diffondevano diventano come di metallo.
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 Egli stanca eziandio le nuvole in adacquar la terra, E disperge le nubi con la sua luce.
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 Ed esse si rivolgono in molti giri, secondo gli ordini suoi Intorno a ciò che hanno a fare, Secondo tutto quello ch’egli comanda loro di fare In su la faccia del mondo, nella terra;
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 Facendole venire, o per castigo, O per la sua terra, o per alcun beneficio
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 Porgi l’orecchio a questo, o Giobbe; Fermati, e considera le maraviglie di Dio.
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 Sai tu, come Iddio dispone di esse, E come egli fa risplender la luce della sua nuvola?
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 Intendi tu come le nuvole son bilanciate? Conosci tu le maraviglie di colui che è perfetto in ogni scienza?
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 Come i tuoi vestimenti son caldi, Quando egli acqueta l’Austro in su la terra?
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 Hai tu con lui distesi i cieli, I quali son sodi, come uno specchio di metallo?
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 Insegnaci ciò che noi gli diremo; Poichè, per cagione delle nostre tenebre, noi non possiam bene ordinare i nostri ragionamenti.
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 Gli sarebbe egli rapportato quando io avessi parlato? Se vi fosse alcuno che ne parlasse, certo egli sarebbe abissato
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 Ecco pure gli uomini non possono riguardare il sole, Quando egli risplende nel cielo, Dopo che il vento è passato, e l’ha spazzato;
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 E che dal Settentrione è venuta la dorata serenità; Or Iddio ha intorno a sè una tremenda maestà.
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 Egli è l’Onnipotente, noi non possiam trovarlo; Egli è grande in forza, Ed in giudicio, ed in grandezza di giustizia; Egli non oppressa alcuno;
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 Perciò gli uomini lo temono; Alcun uomo, benchè savio di cuore, no ‘l può vedere