Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 Per questo mi batte forte il cuore e mi balza fuori dal petto.
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 Udite, udite, il rumore della sua voce, il fragore che esce dalla sua bocca.
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 Il lampo si diffonde sotto tutto il cielo e il suo bagliore giunge ai lembi della terra;
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 dietro di esso brontola il tuono, mugghia con il suo fragore maestoso e nulla arresta i fulmini, da quando si è udita la sua voce;
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 mirabilmente tuona Dio con la sua voce opera meraviglie che non comprendiamo!
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 Egli infatti dice alla neve: "Cadi sulla terra" e alle piogge dirotte: "Siate violente".
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 Rinchiude ogni uomo in casa sotto sigillo, perché tutti riconoscano la sua opera.
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 Le fiere si ritirano nei loro ripari e nelle loro tane si accovacciano.
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 Dal mezzogiorno avanza l'uragano e il freddo dal settentrione.
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 Al soffio di Dio si forma il ghiaccio e la distesa dell'acqua si congela.
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 Carica di umidità le nuvole e le nubi ne diffondono le folgori.
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 Egli le fa vagare dappertutto secondo i suoi ordini, perché eseguiscano quanto comanda loro sul mondo intero.
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 Le manda o per castigo della terra o in segno di bontà.
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 Porgi l'orecchio a questo, Giobbe, soffèrmati e considera le meraviglie di Dio.
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 Sai tu come Dio le diriga e come la sua nube produca il lampo?
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 Conosci tu come la nube si libri in aria, i prodigi di colui che tutto sa?
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 Come le tue vesti siano calde quando non soffia l'austro e la terra riposa?
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 Hai tu forse disteso con lui il firmamento, solido come specchio di metallo fuso?
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 Insegnaci che cosa dobbiamo dirgli. Noi non parleremo per l'oscurità.
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 Gli si può forse ordinare: "Parlerò io?". O un uomo può dire che è sopraffatto?
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 Ora diventa invisibile la luce, oscurata in mezzo alle nubi: ma tira il vento e le spazza via.
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 Dal nord giunge un aureo chiarore, intorno a Dio è tremenda maestà.
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 L}Onnipotente noi non lo possiamo raggiungere, sublime in potenza e rettitudine e grande per giustizia: egli non ha da rispondere.
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 Perciò gli uomini lo temono: a lui la venerazione di tutti i saggi di mente.