Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 « Per questo il mio cuore tremò e balzò fuori dal suo posto.
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 Udite, udite tra lo spavento la sua voce, e il rombo che vien fuori dalla sua bocca!
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 Egli gira il suo sguardo sotto tutti i cieli, e la sua luce va fino all'estremità della terra.
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 Dietro di lui rugge il suono, egli tuona colla voce della sua grandezza; e udita la sua voce, non si potrà seguirne la traccia.
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 Dio tonerà mirabilmente colla sua voce. Egli fa grandi e imperscrutabili cose.
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 Egli comanda alla neve di cadere sulla terra, alle piogge invernali, alle impetuose procelle.
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 Egli mette un sigillo sulla mano d'ogni uomo, affinchè ciascuno conosca le sue opere.
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 La fiera si ritira nella sua tana, e sta ferma nel suo covile.
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 La tempesta esce dai recessi, il freddo dal settentrione.
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 Al soffio di Dio il ghiaccio s'indurisce, e di nuovo si sciolgono in abbondanza le nevi,
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 il frumento brama le nuvole, e le nuvole spandono la loro luce.
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 ESse vanno errando all'intorno, dovunque le guidi il volere di Colui che le governa, per eseguire i suoi ordini sulla superficie della terra,
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 sia in una tribù, sia nella sua terra, sia in qualche altro luogo in cui la sua misericordia avrà loro ordinato di trovarsi.
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 Ascolta, o Giobbe, queste cose, fermati a considerare le maraviglie di Dio.
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 Sai forse quando Dio abbia comandato alle piogge di far apparire la luce delle sue nuvole?
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 Hai tu conosciute le grandi vie delle nubi e le scienze perfette?
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 Non sono forse calde le tue vesti quando l'austro soffia sopra la terra?
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 Hai forse con lui fabbricati i cieli, che sono saldissimi come se fossero gettati in bronzo?
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 Insegnaci quello che potremo dirgli, giacché noi siamo involti nelle tenebre.
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 Chi gli racconterà quello che dico io? Se un uomo ardirà parlargli, resterà annientato.
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 Ma ora gli uomini non vedono la luce; l'aria all'improvviso s'addensa di nubi: il vento che passa le dissiperà.
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 L'oro viene dal settentrione, e a Dio si rende lode con timore.
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 Noi non possiamo degnamente arrivare a lui. Egli è grande nella potenza, nel giudizio e nella giustizia, ed è ineffabile.
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 Per questo gli uomini lo temeranno, e nessuno di quelli che si credono saggi ardirà contemplarlo ».