Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 Per questo tremò a me il cuore, e mi sbalzò dalla sua sede.
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 Attentamente ascoltate la tremenda voce di lui, e il suono, che parte dalla sua bocca.
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 Egli porta il suo pensiero alle cose di sotto de' cieli, e la sua luce fino alle estremità della terra.
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 Dietro a lui un suono di ruggito, egli tuona colla voce di sua Maestà, e udita che sia la sua voce, aggiungervi non si potrà.
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 Mirabilmente rimbomba nel tuono la voce di Dio, che fa cose grandi, e imperscrutabili.
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 Egli comanda alla neve di calar sulla terra, e alle pioggie d'inverno, e alle sue impetuose procelle.
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 Egli nella mano d'ogni uomo pone un segno, affinchè ciascuno conosca le opere sue.
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 La fiera si ritira nella sua tana, e si sta ferma nel suo covile.
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 Da' luoghi reconditi la tempesta vien fuora, e il freddo da settentrione.
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 Al soffio di Dio il gelo si addensa, e si spandono dipoi le acque da tutte parti.
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 Il frumento brama le nuvole, e le nuvole gettan la loro luce.
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 Elle van girando all'intorno dovunque le guidi il volere di lui, che le governa, ad eseguire i suoi ordini per tutte le parti della terra,
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 Sia in una data tribù, sia nella terra di lui, o in qualunque altro luogo, dove alla bontà di lui piacerà, che elle si trovino.
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 Ascolta queste cose, o Giobbe, levati su, e considera le meraviglie di Dio.
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 Sai tu forse quando Dio abbia comandato alle piogge di fare apparire la luce dalle sue nuvole?
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 Hai tu conosciute le vie delle nuvole, e quel grande, e perfetto sapere?
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 Non son elleno calde le tue vestimenta, allorché l'austro soffia sopra la terra?
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 Tu forse insieme con lui fabbricasti i cieli, i quali sono saldissimi, come se fosser gettati in bronzo?
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 Insegna tu a noi quello, che abbiamo da dire a lui; perocché noi siamo avvolti nelle tenebre.
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 Chi ridirà a lui quello, ch'io dico? Se un uomo ardirà di parlarne, resterà oppresso.
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 Ma adesso gli uomini non veggon la luce; l'aria subitamente comprimesi in nuvole, ma un vento, che passa le mette in fuga.
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 L'oro vien da settentrione, e a Dio laude diasi con timore.
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 Noi non siam degni di raggiungerlo, egli è grande in sua possanza, ne' suoi giudizj, e nella giustizia, ed è ineffabile.
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 Per questo gli uomini lo temeranno, e nissuno di quelli, che si credono saggi ardirà di contemplarlo.