ΙΩΒ - Giobbe - Job 17

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ολεκομαι πνευματι φερομενος δεομαι δε ταφης και ου τυγχανω	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 λισσομαι καμνων και τι ποιησας	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 εκλεψαν δε μου τα υπαρχοντα αλλοτριοι τις εστιν ουτος τη χειρι μου συνδεθητω	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 οτι καρδιαν αυτων εκρυψας απο φρονησεως δια τουτο ου μη υψωσης αυτους	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 τη μεριδι αναγγελει κακιας οφθαλμοι δε μου εφ' υιοις ετακησαν	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 εθου δε με θρυλημα εν εθνεσιν γελως δε αυτοις απεβην	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 πεπωρωνται γαρ απο οργης οι οφθαλμοι μου πεπολιορκημαι μεγαλως υπο παντων	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 θαυμα εσχεν αληθινους επι τουτω δικαιος δε επι παρανομω επανασταιη	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 σχοιη δε πιστος την εαυτου οδον καθαρος δε χειρας αναλαβοι θαρσος	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 ου μην δε αλλα παντες ερειδετε και δευτε δη ου γαρ ευρισκω εν υμιν αληθες	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 αι ημεραι μου παρηλθον εν βρομω ερραγη δε τα αρθρα της καρδιας μου	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 νυκτα εις ημεραν εθηκαν φως εγγυς απο προσωπου σκοτους	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 εαν γαρ υπομεινω αδης μου ο οικος εν δε γνοφω εστρωται μου η στρωμνη	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 θανατον επεκαλεσαμην πατερα μου ειναι μητερα δε μου και αδελφην σαπριαν	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 που ουν μου ετι εστιν η ελπις η τα αγαθα μου οψομαι	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 η μετ' εμου εις αδην καταβησονται η ομοθυμαδον επι χωματος καταβησομεθα	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«