ΙΩΒ - Giobbe - Job 16

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 υπολαβων δε ιωβ λεγει	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 ακηκοα τοιαυτα πολλα παρακλητορες κακων παντες	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 τι γαρ μη ταξις εστιν ρημασιν πνευματος η τι παρενοχλησει σοι οτι αποκρινη	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 καγω καθ' υμας λαλησω ει υπεκειτο γε η ψυχη υμων αντι της εμης ειτ' εναλουμαι υμιν ρημασιν κινησω δε καθ' υμων κεφαλην	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 ειη δε ισχυς εν τω στοματι μου κινησιν δε χειλεων ου φεισομαι	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 εαν γαρ λαλησω ουκ αλγησω το τραυμα εαν δε και σιωπησω τι ελαττον τρωθησομαι	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 νυν δε κατακοπον με πεποιηκεν μωρον σεσηποτα	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 και επελαβου μου εις μαρτυριον εγενηθη και ανεστη εν εμοι το ψευδος μου κατα προσωπον μου ανταπεκριθη	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 οργη χρησαμενος κατεβαλεν με εβρυξεν επ' εμε τους οδοντας βελη πειρατων αυτου επ' εμοι επεσεν	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 ακισιν οφθαλμων ενηλατο οξει επαισεν με εις σιαγονα ομοθυμαδον δε κατεδραμον επ' εμοι	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 παρεδωκεν γαρ με ο κυριος εις χειρας αδικου επι δε ασεβεσιν ερριψεν με	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 ειρηνευοντα διεσκεδασεν με λαβων με της κομης διετιλεν κατεστησεν με ωσπερ σκοπον	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 εκυκλωσαν με λογχαις βαλλοντες εις νεφρους μου ου φειδομενοι εξεχεαν εις την γην την χολην μου	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 κατεβαλον με πτωμα επι πτωματι εδραμον προς με δυναμενοι	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 σακκον ερραψα επι βυρσης μου το δε σθενος μου εν γη εσβεσθη	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 η γαστηρ μου συγκεκαυται απο κλαυθμου επι δε βλεφαροις μου σκια	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 αδικον δε ουδεν ην εν χερσιν μου ευχη δε μου καθαρα	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 γη μη επικαλυψης εφ' αιματι της σαρκος μου μηδε ειη τοπος τη κραυγη μου	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 και νυν ιδου εν ουρανοις ο μαρτυς μου ο δε συνιστωρ μου εν υψιστοις	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 αφικοιτο μου η δεησις προς κυριον εναντι δε αυτου σταζοι μου ο οφθαλμος	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 ειη δε ελεγχος ανδρι εναντι κυριου και υιος ανθρωπου τω πλησιον αυτου	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 ετη δε αριθμητα ηκασιν οδω δε η ουκ επαναστραφησομαι πορευσομαι	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.