A zsoltárok könyve 73

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!	1 (Meditazione. di Asaf). Perchè, o Dio, ci hai rigettati per sempre? Perchè il tuo furore divampa contro le pecorelle da te pascolate ?
2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,	2 Ricordati del tuo popolo che ab antico hai fatto tuo. Lo redimesti come scettro della tua eredità: il monte Sion fu il luogo della tua dimora,
3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.	3 Alza le tue mani contro la loro superbia senza limiti. Quanti mali ha fatti il nemico nel santuario!
4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.	4 Quelli che ti odiano alzano gridi di trionfo nel luogo delle tue solennità; vi han posto come insegne le loro bandiere,
5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.	5 E senza riflettere le han poste sulla sommità (del tempio) come alle porte. Come se fossero stati in una selva, con accetto
6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.	6 In un momento ne hanno spezzate le porte, atterrando ogni cosa con asce e scuri.
7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.	7 Han dato fuoco al tuo santuario, hanno abbattuto e profanato il Tabernacolo del tuo nome.
8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.	8 Disse in cuor suo tutta la loro genia: « Facciamo cessar sulla terra tutte le feste di Dio ».
9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.	9 Non vediam più le nostre insegne, non c'è più alcun profeta, non ci riconosce più.
10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.	10 Fino a quando, o Dio, insulterà il nemico? L'avversario bestemmierà il tuo nome per sempre?
11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«	11 Perchè ritiri la tua mano, la tua destra? (Cavala) dal tuo seno per sempre.
12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.	12 Eppure Dio è stato il nostro re da secoli, ha data la salvezza in mezzo alla terra.
13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,	13 Tu col tuo potere desti saldezza al mare, stritolasti nelle acque le teste dei dragoni.
14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«	14 Tu fracassasti le teste del dragone, lo desti a mangiare ai popoli dell'Etiopia.
15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.	15 Tu facesti scaturire fonti e torrenti, tu seccasti fiumi perenni.
16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,	16 Tuo è il giorno, tua è la notte, tu facesti l'aurora e il sole.
17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.	17 Tu fissasti i limiti della terra, opera tua son l'estate e la primavera.
18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.	18 Ricordati di questo: il nemico ha insultato il Signore, un popolo insensato ha provocato il tuo nome.
19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.	19 Non abbandonare alle bestie le anime di quelli che ti lodano, non dimenticare per sempre le anime dei tuoi poveri.
20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.	20 Abbi riguardo al tuo patto, perchè i luoghi oscuri della terra: son pieni di covi d'iniquità.
21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;	21 L'umile non torni via confu­so: il povero e il bisognoso dian lode al tuo nome.
22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.	22 Sorgi, o Dio, difendi la tua causa, ricordati dei tuoi oltraggi, che ti vengono di continuo dall'insensato.
23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.	23 Non dimenticare gli urli dei tuoi nemici: la superbia di coloro che ti odiano cresce sempre.
24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.
25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.