A zsoltárok könyve 73

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!	1 - Ode di Asaf. Perchè, o Dio, [ci] hai rigettato per sempre?[perchè] divampa il tuo furore contro le pecorelle del tuo pascolo?
2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,	2 Ricordati del popol tuo, che t'acquistasti da principio, [e] riscattasti [per farne] la tribù della tua eredità, [ricordati del] monte Sion, sul quale tu hai posto la tua sede!
3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.	3 Alza le tue mani sulle superbie loro per sempre: quanti danni ha fatto il nemico nel santuario!
4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.	4 Si son gloriati i tuoi odiatori in mezzo [al luogo] della tua solennità, v'han posto ad insegna le loro insegne
5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.	5 - stolti che furono! - proprio all' ingresso, su in alto. Quasi [fossero] in una selva d'alberi, con le scuri
6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.	6 han spezzato le sue porte a un tempo, con la scure e l'ascia [le] hanno abbattute!
7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.	7 Han messo a fuoco il tuo santuario, han profanato e atterrato il tabernacolo del tuo nome!
8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.	8 Han detto in cuor loro tutta la loro schiatta:«Sopprimiamo tutte le feste di Dio di sulla terra!».
9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.	9 Le nostre insegne non le vediamo [più], non c'è più un profeta, nè c'è alcuno tra noi che sappia sino a quando [tutto ciò avrà a durare].
10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.	10 Sino a quando, o Dio, bestemmierà il nemico, [e] l'avversario schernirà sempre il tuo nome?
11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«	11 Perchè allontani la tua mano, e la tua destra [non trai fuori] dal tuo seno mai?
12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.	12 Ma Dio è il nostro re da' secoli antichi, ha fatto [prodigi di] salvezza in mezzo alla terra!
13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,	13 Tu rassodasti con la tua potenza il mare, tu stritolasti il capo de' draghi nelle acque.
14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«	14 Tu spezzasti la testa del drago [marino] e la desti in pasto alle bestie del deserto.
15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.	15 Tu facesti scaturire le fonti e i torrenti, tu seccasti i fiumi perenni.
16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,	16 Tuo è il giorno e tua è la notte, tu hai creato la luna e il sole.
17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.	17 Tu hai fissato tutti i confini della terra; l'estate e l' inverno tu gli hai formati.
18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.	18 Ricordati di questo: il nemico ha bestemmiato il Signore, e un popolo stolto ha schernito il tuo nome!
19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.	19 Non abbandonare alle belve le anime a te fedeli, e le anime de' tuoi miseri non dimenticar per sempre.
20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.	20 Riguarda al tuo patto! Perchè gli [angoli più] oscuri della terra son pieni di covi di iniquità.
21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;	21 L'oppresso non se ne torni via confuso!il misero e il bisognoso lodino il tuo nome!
22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.	22 Sorgi, o Dio, sostieni la tua causa, ricorda gli oltraggi che ti si fan dallo stolto tutto il dì.
23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.	23 Non dimenticar le grida de' tuoi nemici, la superbia di quei che t'odiano cresce sempre!
24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.
25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.