A zsoltárok könyve 73

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!	1 Salmo di intelligenza: di Asaph. E perchè, o Dio ci hai tu rigettati per sempre, si è infiammato il tuo sdegno contro le pecorelle della tua greggia?
2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,	2 Ricordati della tua congregazione, che tua fu fin da principio. Tu comperasti il dominio di tua eredità: il monte di Sion fu il luogo di tua abitazione.
3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.	3 Alza per sempre il tuo braccio contro la loro superbia: quanti mali ha commesso il nemico nel santuario!
4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.	4 E color che ti odiano se ne vantarono nel luogo stesso delle tue sommita.
5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.	5 Hanno poste (e non v' han fatto riflessione) le loro insegne; le insegne sulla sommità del tempio, come ad un capo di strada.
6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.	6 Hanno similmente spezzate con accette le sue porte, come si fa degli alberi nella foresta: colle scure, e colle accette lo hanno atterrato.
7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.	7 Han dato fuoco al tuo santuario: han profanato il tabernacolo, che tu avevi sopra la terra.
8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.	8 Ha detto in cuor suo tutta la loro nazione: Leviam di sopra la terra tutti i giorni consagrati al culto di Dio.
9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.	9 E noi non veggiam que' nostri prodigj, né v' ha pia alcun profeta, ed egli più non ci riconosce.
10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.	10 E fino a quando, o Dio, insulterà l'inimico, e l'avversario bestemmierà continuamente il tuo nome?
11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«	11 E perché ritiri tu la tua mano? tira fuor dal tuo seno la tua destra una volta per sempre.
12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.	12 Ma Dio, il quale da' secoli è nostro Re ha operato salute nel mezzo della terra.
13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,	13 Tu desti col tuo potere saldezza al mare: tu le teste de' dragoni conculcasti nelle acque.
14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«	14 Tu spezzasti le teste del dragone; gli facesti preda de' popoli dell'Etiopia.
15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.	15 Tu apristi le rupi in fontane, e torrenti: tu asciugasti i fiumi nella loro forza.
16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,	16 Tuo è il giorno e tua è la notte: tu creasti l'aurora, ed il sole.
17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.	17 Tu facesti la terra, e i suoi confini: opera tua sono e l'estate, e la primavera.
18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.	18 Di queste cose ricordati. Il nemico ha detti improperj contro il Signore: e un popolo stolto ha bestemmiato il tuo nome.
19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.	19 Non dare in poter delle bestie le anime di quelli, che te onorano, e non ti scordar per sempre dell'anime de' tuoi poveri.
20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.	20 Volgi lo sguardo alla tua alleanza; perocché i più oscuri nomini della terra hanno copia di case iniquamente occupate.
21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;	21 L'uomo umiliato non si parta (da te) svergognato: il povero, e il bisognoso daran lodi al tuo nome.
22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.	22 Levati su, o Signore, giudica la tua causa: ricordati degli oltraggi fatti a te, di quelli, che un popolo stolto ti fa tutto giorno.
23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.	23 Non ti scordare delle voci de' tuoi nemici: la soperbia di color, che ti odiano va sempre in su.
24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.
25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.