A zsoltárok könyve 73

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!	1 Psalmus. Asaph. Quam bonus rectis est Deus, Deus his, qui mundo sunt corde!
2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,	2 Mei autem paene moti sunt pedes, paene effusi sunt gressus mei,
3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.	3 quia zelavi super gloriantes, pacem peccatorum videns.
4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.	4 Quia non sunt eis impedimenta, sanus et pinguis est venter eorum.
5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.	5 In labore mortalium non sunt et cum hominibus non flagellantur.
6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.	6 Ideo quasi torques est eis superbia, et tamquam indumentum operuit eos violentia.
7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.	7 Prodit quasi ex adipe iniquitas eorum, erumpunt cogitationes cordis.
8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.	8 Subsannaverunt et locuti sunt nequitiam, iniquitatem ab excelso locuti sunt.
9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.	9 Posuerunt in caelo os suum, et lingua eorum transivit in terra.
10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.	10 Ideo in alto sedent, et aquae plenae non pervenient ad eos.
11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«	11 Et dixerunt: “ Quomodo scit Deus, et si est scientia in Excelso? ”.
12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.	12 Ecce ipsi peccatores et abundantes in saeculo multiplicaverunt divitias.
13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,	13 Et dixi: “ Ergo sine causa mundavi cor meum et lavi in innocentia manus meas;
14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«	14 et fui flagellatus tota die, et castigatio mea in matutinis ”.
15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.	15 Si dixissem: “ Loquar ut illi ”, ecce generationem filiorum tuorum prodidissem.
16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,	16 Et cogitabam, ut cognoscerem hoc; labor erat in oculis meis,
17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.	17 donec intravi in sanctuarium Dei et intellexi novissima eorum.
18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.	18 Verumtamen in lubrico posuisti eos, deiecisti eos in ruinas.
19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.	19 Quomodo facti sunt in desolationem! Subito defecerunt, perierunt prae horrore.
20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.	20 Velut somnium evigilantis, Domine, surgens imaginem ipsorum contemnes.
21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;	21 Quia exacerbatum est cor meum, et renes mei compuncti sunt;
22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.	22 et ego insipiens factus sum et nescivi: ut iumentum factus sum apud te.
23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.	23 Ego autem semper tecum; tenuisti manum dexteram meam.
24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.	24 In consilio tuo deduces me et postea cum gloria suscipies me.
25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?	25 Quis enim mihi est in caelo? Et tecum nihil volui super terram.
26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.	26 Defecit caro mea et cor meum; Deus cordis mei, et pars mea Deus in aeternum.
27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.	27 Quia ecce, qui elongant se a te, peribunt; perdidisti omnes, qui fornicantur abs te.
28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.	28 Mihi autem adhaerere Deo bonum est, ponere in Domino Deo spem meam, ut annuntiem omnes operationes tuas in portis filiae Sion.