A zsoltárok könyve 73

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!	1 [Ein Psalm Asafs.] Lauter Güte ist Gott für Israel, für alle Menschen mit reinem Herzen.
2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,	2 Ich aber - fast wären meine Füße gestrauchelt, beinahe wäre ich gefallen.
3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.	3 Denn ich habe mich über die Prahler ereifert, als ich sah, dass es diesen Frevlern so gut ging.
4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.	4 Sie leiden ja keine Qualen, ihr Leib ist gesund und wohlgenährt.
5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.	5 Sie kennen nicht die Mühsal der Sterblichen, sind nicht geplagt wie andere Menschen.
6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.	6 Darum ist Hochmut ihr Halsschmuck, wie ein Gewand umhüllt sie Gewalttat.
7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.	7 Sie sehen kaum aus den Augen vor Fett, ihr Herz läuft über von bösen Plänen.
8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.	8 Sie höhnen, und was sie sagen, ist schlecht; sie sind falsch und reden von oben herab.
9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.	9 Sie reißen ihr Maul bis zum Himmel auf und lassen auf Erden ihrer Zunge freien Lauf.
10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.	10 Darum wendet sich das Volk ihnen zu und schlürft ihre Worte in vollen Zügen.
11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«	11 Sie sagen: «Wie sollte Gott das merken? Wie kann der Höchste das wissen?»
12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.	12 Wahrhaftig, so sind die Frevler: Immer im Glück, häufen sie Reichtum auf Reichtum.
13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,	13 Also hielt ich umsonst mein Herz rein und wusch meine Hände in Unschuld.
14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«	14 Und doch war ich alle Tage geplagt und wurde jeden Morgen gezüchtigt.
15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.	15 Hätte ich gesagt: «Ich will reden wie sie», dann hätte ich an deinen Kindern Verrat geübt.
16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,	16 Da sann ich nach, um das zu begreifen; es war eine Qual für mich,
17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.	17 bis ich dann eintrat ins Heiligtum Gottes und begriff, wie sie enden.
18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.	18 Ja, du stellst sie auf schlüpfrigen Grund, du stürzt sie in Täuschung und Trug.
19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.	19 Sie werden plötzlich zunichte, werden dahingerafft und nehmen ein schreckliches Ende,
20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.	20 wie ein Traum, der beim Erwachen verblasst, dessen Bild man vergisst, wenn man aufsteht.
21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;	21 Mein Herz war verbittert, mir bohrte der Schmerz in den Nieren;
22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.	22 ich war töricht und ohne Verstand, war wie ein Stück Vieh vor dir.
23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.	23 Ich aber bleibe immer bei dir, du hältst mich an meiner Rechten.
24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.	24 Du leitest mich nach deinem Ratschluss und nimmst mich am Ende auf in Herrlichkeit.
25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?	25 Was habe ich im Himmel außer dir? Neben dir erfreut mich nichts auf der Erde.
26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.	26 Auch wenn mein Leib und mein Herz verschmachten, Gott ist der Fels meines Herzens und mein Anteil auf ewig.
27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.	27 Ja, wer dir fern ist, geht zugrunde; du vernichtest alle, die dich treulos verlassen.
28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.	28 Ich aber - Gott nahe zu sein ist mein Glück. Ich setze auf Gott, den Herrn, mein Vertrauen. Ich will all deine Taten verkünden.