Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Allora Elifaz di Teman prese la parola e disse:
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 "Oseremo rivolgerti la parola? Tu sei depresso! Eppure chi potrebbe trattenere il discorso?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Vedi, tu facevi la lezione a molti e ridavi vigore a mani inerti.
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 Le tue parole sostenevano i vacillanti e rinfrancavano le ginocchia che si piegavano.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 Ma ora che tocca a te, sei depresso; ora che il colpo ti raggiunge, ne sei sconvolto.
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 La tua pietà non era forse la tua fiducia, e l'integrità della tua condotta, la tua speranza?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Rammenta, dunque: quale innocente è mai perito? E dove si son visti i giusti sterminati?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 Per quanto ho costatato, coloro che coltivano malizia e seminano miseria, mietono tali cose.
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 Periscono a un soffio di Dio e sono annientati a un alito della sua ira.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 Il ruggito del leone, le urla della belva e i denti dei leoncelli sono frantumati.
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 Muore il leone per mancanza di preda, e i piccoli della leonessa devono disperdersi.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 Ora mi fu detta furtivamente una parola, e il mio orecchio ne carpì il mormorìo,
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 tra i fantasmi di visioni notturne, quando il letargo cade sugli uomini.
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 Un terrore mi prese e uno spavento che fece tremare tutte le mie ossa.
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 Un vento mi passò sulla faccia, e mi si rizzarono i peli della carne.
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 Uno stava in piedi, non ne distinguevo l'aspetto, solo una figura apparve ai miei occhi; poi udii una voce sommessa:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 "Può l'uomo essere giusto davanti a Dio, o un mortale essere puro davanti al suo creatore?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Vedi, egli non si fida nemmeno dei suoi servi, e nei suoi messaggeri riscontra difetti;
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 quanto più in coloro che abitano case di fango, i cui fondamenti si trovano nella polvere e sono corrosi dal tarlo!
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 Dall'alba alla sera sono ridotti in polvere, senza che nessuno lo avverta, periscono per sempre.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 Non sono forse già strappate le corde della loro tenda e muoiono senza sapere come?".